Ez a kulcskérdés

„Vannak nemzetközi példák belső kis fővárosra, körülötte pedig külső kerületeknek látszó önálló városokra?

Igen. Párizs olyan, mintha csak a Hungária körúton belül működne Budapest önkormányzata, és Rákoskeresztúr, Kőbánya és a többi külső kerület pedig önálló település lenne, mint mondjuk Mogyoród, Dunakeszi vagy Érd. De Párizs körül van egy nagyon erős, közvetlenül választott régió, amelyik egyszerre Párizsért és az agglomerációért felel. Ők szervezik az összes metró-, busz- és villamosvonal közlekedését, ami Párizsban vagy azon kívül működik az ottani agglomerációban. Ezt tehát ott az Ile-de-France szint, a régiós szint kezeli – Párizs főpolgármesterének semmi dolga a tömegközlekedéssel. Németországban, Ausztriában, az északi államokban vagy manapság akár a cseheknél és lengyeleknél is sok helyen látunk erre példákat, tartományi vagy régiós közlekedésszervező hatóságokat, szövetségeket.

A mi közigazgatási rendszerünk a rendszerváltás idején gyökerező okokból angolszász mintát követ, és ellentétben mind a többi V4-es országgal, Csehországgal, Lengyelországgal és ellentétben teljes Nyugat-Európával, nincsenek komoly hatáskörökkel bíró választott regionális önkormányzataink. Nem is gondolom, hogy rövidtávon lesznek, mert ez Magyarországon beivódott és kétharmados jogszabályokkal garantált közigazgatási struktúra, ráadásul soha korábban ilyesmi itthon nem működött, nincs történelmi előkép sem, a régi megyerendszer sem feleltethető meg ennek. Ugyanakkor szerintem ez a gyökere sokszor annak, hogy Magyarországon nehezen átültethetők bizonyos európai intézményi példák – nem véletlen, hogy a BKK-t is a londoni közlekedésszervező mintájára hoztuk létre tíz éve. Matolcsy elnök úr is tehát ezeket a problémákat feszegeti, de a kerületek, a főváros és az agglomeráció teljesen egyedi és valóban a tökéletestől nagyon távol álló viszonya és hatáskör-megosztása önmagában attól nem oldódik meg, ha Budapest nem akkora, mint amekkora, mert ha a párizsi mintát is követnénk, a másik oldalon kellene egy regionális igazgatás, amiről pedig az ő cikkében sincs szó, hisz a teljes magyar közigazgatási rendszer újragondolását jelentené.

Amikor BFK-vezérigazgató lettem, többször elmondtam, hogy a közlekedésszervezésben és néhány nagy rendszernek a tervezésében muszáj lenne regionális szintre emelni a közszolgáltatások szervezését Budapesten és környékén. Ez nem azt jelenti, hogy a fővárosnak, a budapestieknek nem lenne beleszólása, hanem azt, hogy még jobban összetolhatnánk az elővárosi és a városi közlekedésszervezést, ahogy ez Prágától Madridig Európa-szerte történik. Ennek szerintem több realitása van belátható időn belül, mivel a közigazgatási struktúra változatlanul hagyása mellett is végrehajtható – tehát a leginkább integrált gondolkodást igénylő ágazatban a mai közigazgatási struktúra mellett is lehet jó megoldást találni.

Azt gondolom, ez a kulcskérdés, ugyanis ilyen – a szakirodalomban funkcionális régiónak nevezett – szerveződések a budapestiek és az agglomerációban élők életében a közlekedéstől eltérő ágazatokban olyannyira mindennaposak, hogy fel sem tűnik. Gondoljunk például a kórházi ellátásra: a Szent János Kórház ellátási területe egyes budai kerületek mellett a nyugati agglomerációban Pest megyei és egyes Komárom-Esztergom megyei településekre terjed ki vagy a kistarcsai Flór Ferenc Kórház egyes esti kerületek mellett Pest megyei, Komárom-Esztergom megyei, sőt, Heves megyei városok, falvak lakóit is ellátja. Mindez szakmai, szakpolitikai alapon van meghatározva.”