Úgy érzem magam, mint a régi sanzonban: „Én nem hiszem, hogy normális vagyok”

„Azt nyilatkozta a Hír tévében: »A vadászati világkiállítás végső üzenete a normalitás.« Nálam eddig ez az üzenet, ha végső, ha nem, abszolut süket fülekre talált. Itt állok tehát, és egy fikarcnyi normalitásban sincs részem.

Aztán folytatta az eligazítást: »MI a természet rendjét, ami a teremtés rendjét tükrözi, evidenciának tekintjük, nemcsak az állatok, növények, ásványok tekintetében, hanem az ember és a társadalom tekintetében is. A természet rendjét mindenkinek tisztelni kell.«

Rendben van, tisztelem. Azoknál biztosan jobban, mint akik minden útjukba eső fát kivágatnak, minden zöldet lebetonoznak, a természetvédelmi területeknek sokkal kevesebb pénzt adnak, mint a vadászkiállításra, és az ásványokról először az jut eszükbe, hogy na, akkor itt gyorsan bányászati jogot kell adni Orbán-papának.

Sajnos, arról sem vagyok egészen meggyőzve, hogy a természet rendje szerint az élőlényeknek feltétlenül tömegestül kell kitömniük egymást. És ami a teremtés rendjét illeti, amit erről olvastam, aszerint az Úr mintha megteremtette, és nem kitömte volna az állatokat.”

Nyitókép: Ficsor Márton