Kína kezébe kerülnek az amerikai fegyverek

„Az amerikai hírszerzés, hogyan követhetett el ekkora hibát?

A hírszerzés Amerikában – és általában a világ minden részén – azt jelenti, amit elvárnak tőle. Óriási összegekért – 1000 milliárd dollárokért – kiképeztek egy hadsereget, egy titkosszolgálatot, egy rendőrséget, mely aztán egyáltalán nem működött. A tálibok rendkívül ügyesek voltak. Tudták, hogy kik a katonák, honnan származnak. Elfoglalták azokat a falvakat, ahol azoknak a családja élt, majd elmondták, hogy nem lenne jó, ha felvennék a harcot ellenük. Másrészről a katonák azzal is szembesültek, hogy a parancsnokaik megszöktek. Így nem is voltak motiválva abban, hogy ellenálljanak.

Valóban voltak olyan afgán egységek, amelyek csak papíron léteztek?

Igen, kiderült, hogy volt olyan zászlóalj – melyre évekig fölvették a pénzt –, de sohasem létezett. A parancsnokok pedig ellopták a zsoldot. Ez az afgán hadsereg csak papíron létezett, a valóságban nem. A nyugati hírszerzők jelentései – mint oly sokszor a történelemben – most is helytelennek bizonyultak. Emlékezzünk csak Szaddám Huszein esetében is azt jelentették, hogy tömegpusztító fegyvere van Iraknak, holott nem volt. Azt is jelentették, hogy a nemzetközi terrorizmus támogatja, holott soha nem tette ezt.

Jelentős hadianyag, fegyver maradt Afganisztánban. Mi lett a sorsuk?

Alapvető dilemma volt, hogy az amerikaiak otthagyják-e a fegyvereket vagy sem. Amikor rájöttek, hogy a hadsereg nem áll ellen, akkor elkezdték ezeket a fegyvereket szétbombázni. Elsősorban a nehézfegyverzetet. Azonban megközelítőleg sem tudtak mindent megsemmisíteni, mert nagy mennyiségben voltak felhalmozva. A fő problémát az jelenti, hogy a mai technikával ezek a fegyverek újjáalakíthatók, mivel lényegében mindent ki lehet belőlük szedni. Mondom, másképpen: ezeket a fegyvereket egy-két éven belül Kína fogja gyártani.

Ez volt az alku tárgya, amikor megegyezett Kína a tálibokkal?

Nem. A kínai megállapodás lényege az volt, hogy a tálibok nem szólnak bele a kínai–ujgur ügyekbe, cserébe Kína elismeri a tálib rendszert, valamint pénzügyi segítséget is nyújt.

Elnézést, de milyen súlya van annak, hogy a tálibok nemtetszésüknek adnak hangot az ujgur–kínai konfliktusokban?

Elég sok. Gondoljunk csak bele, pár évvel ezelőtt a tálib hatalom jóváhagyásával képezték ki az ujgur terroristákat. Ma már ezt nem vállalják, nem szólnak bele a kínai belügyekbe, nem veszélyeztetik a kínai bányák létét. Az Afganisztánban ott maradt fegyverek óriási fenyegetettséget jelentenek a környező országoknak, hiszen óriási tűzerőt halmozott fel a térségben egy instabil politikai erő.

Igen, de a szomszédos országok azt is tudják, hogy ezeket a tálibok nem tudják használni. Azt is tudják, hogy ami mozdítható, azt eladják Kínának. A szomszédos országok tartanak a terrorizmustól, természetesen védik a határaikat, ehhez pedig orosz fegyvereket vettek. Pont.

Mégis mekkora ma a terrorveszély Afganisztánban?

Senki nem meri kimondani, de a terrorizmus Afganisztánban ma csekély. A legerősebb terrorcsoport is maximum ezer főből állhat. Ez a szám azonban drasztikusan meg fog növekedni, ha a tálib kormány nem tud sikereket elérni. Azaz, ha az új kormány nem működik jól, akkor a mozgalom egy része átáll a terroristákhoz. A tálibok most elkezdtek egy hihetetlenül ügyes tevékenységet belföldön és külföldön egyaránt. Elsősorban nekik most pénz és nemzetközi elismertség kell. Meglátjuk, hogy mi valósul meg mindebből.”