Válságkezelés – fősodorral vagy saját úton?

„2010-től Magyarország azokhoz az államokhoz tartozott, amelyek úgy tudták mérsékelni a globális visszaesés belföldi hatásait, hogy eközben fegyelmezett költségvetési politikát folytattak. Vagyis a megváltozott világgazdasági környezetre a hazai gazdaságpolitika reformokkal válaszolt. Ezek közül érdemes kiemelni az adórendszer átalakítását és a foglalkoztatás növekedését segítő intézkedéseket. A versenyképességet fókuszba helyező lépéseket ugyanakkor a kormány úgy tette meg, hogy eközben az adósságráta és a költségvetési hiány is csökkenő pályára állt.

Összességében elmondható, hogy az unió »nem végezte el a házi feladatát«, az előző krízis terheit tovább görgeti maga előtt. A bürokratikus intézményrendszer nehézkessé teszi a reagálást, így a fiskális szabályok módosítása, finomhangolása is vélhetőleg hosszadalmas folyamat lesz. Az előzetes várakozások abba az irányba mutatnak, hogy a 2022-es francia elnökség a fiskális szabályokat lazább irányba készül elmozdítani. Az EKB-nak a mennyiségi lazítási programját a hozamkörnyezet alacsonyan tartásával folytatni kell annak érdekében, hogy a periféria államainak az adóssága ne váljon fenntarthatatlanná.

Nem meglepő tehát az sem, hogy azok az országok, amelyek látták, hogy gyors és nagy összegű beavatkozásra van szükség – amely az USA válságkezeléséhez van közelebb –, maguk léptek. Az igénybe vett forrást hitellel vagy például Magyarország esetében a központi költségvetésből biztosították.

Hazánknak az unión belül tehát ismét saját utat kellett választania. Ezért a költségvetési hiány és az adósságráta meghatározásakor sem az EU esetlegesen megengedőbbé váló fiskális szabályaiból kell kiindulni. Azt a szűk mezsgyét szükséges megtalálni, ahol a gazdaság újraindításának a támogatási igénye és az adósságállomány piaci finanszírozási hajlandósága találkozik. Ez azt jelenti, hogy a hosszú távon is fenntartható adósságrátát kell megcélozni.”

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd