Hogyan lesz a pedofíliából liberális modor szerinti „gyermekszeretet”?

„A liberális mámor képlete a maga nemében igen egyszerű, de mégis profi. Igazából bármilyen »elnyomott kisebbség« vagy a »társadalmi konvenciók« miatt tabuként kezelt téma kapcsán felhasználható és élesíthető – ahogy tették ezt a bevándorlók, az abortusz, az eutanázia, a droghasználat, a szexuá¬lis »másságok«, a genderügy vagy az újabban BDSM-nek hívott szado-mazochizmus kapcsán is.

Először nem premier plánban csinálják, nem tolják bele az arcunkba az igazi szándékot. Nem, először csak fű alatt, suttyomban kezdik el csepegtetni az üzenetet, átcsomagolják, kedvesen, a jó szándékra, egymás kívánságainak kölcsönös megértésére, a személyes élethelyzetre hivatkoznak – igyekeznek egy kis szimpátiát kicsikarni a befogadóból. Relativizálnak. Még nem tagadják, hogy az általuk propagált ügy abnormális jelleggel bírna, csak azt mondják, hogy »ezt ne kezeljük bűnként, ez inkább egy betegség«, vagy igyekeznek kivételes jelleggel felruházni a dolgot, amely része a sokszínűségnek. Az adott szituáció, jelenség »objektív« bemutatását eszközlik a populáris kultúra különböző felületein, először persze csak mellékszálként – gondolom, majd egy következő hollywoodi műalkotásban lesz egy jó fej és vicces pedofil szomszéd is.

A kerülőutas érzékenyítést követően pedig, amikor eléggé felpuhították a szélesebb társadalmi közegek ingerküszöbét, jön az egyenlőségre és az általános emberi jogokra történő hivatkozás, annak előre megkoreografált táncrendjével együtt. Hiszen ha már valamit átsoroltunk a bűnből a »nem bűn« kategóriájába, akkor »nem bűn« (»betegség«, nemi eltévelyedés, speciális indokok szülte élethelyzet) és »nem bűn« (egészség, normalitás) között milyen alapon teszünk különbséget? Egyenlő bánásmód jár mindenkinek, nem szabad diszkriminálni, nem szabad elítélni senkit, ha amit tesz, végül is elfogadott és ő úgy dönt, hogy úgy tesz.

E folyamatot kell megakadályoznunk és megállítanunk!”

Fotó: MTI/Illyés Tibor