Mégsem csak a pénz beszél?

„Nem kell ahhoz fociőrültnek lenni, hogy a közép-európai polgár felkapja a fejét az európai Szuperliga üstökösnek is kurta történetéről hallva. A pénz diktálta európai gazdasági életben páratlan módon egy befolyásos érdekcsoport kénytelen volt rövid úton meghátrálni, s lemondani gondosan felépített üzleti terve végrehajtásáról, pusztán azért, mert az nem nyerte el a nagyérdemű fogyasztó tetszését. (...)

A nagy ívű koncepció kiagyalói bizonyára mindent alaposan elterveztek, csupán „az emberi tényezőt” hagyták figyelmen kívül. Szép, szép a pénz, de ezeket a fiatalembereket, akik az arénákban százmilliókat keresnek a befektetőknek, többnyire (még) fűti az ambíció, hogy nemzetük válogatott csapatában is megmutathassák magukat, nem utolsósorban összemérve erejüket a hétköznapi robotban társaikkal. Megszólaltak a sportág nagy öregjei is, akiknek a foci a szenvedélyük, s nem puszta pénzkereset, akik csapatukhoz érzelmileg is kötődnek, továbbörökítve az évszázados hagyományokat, őrizve azt a szurkolókban apáról fiúra szálló közösségi érzést. (...)

A nem várt viharos ellenállást látva az angolokon kezdve egymás után hátráltak ki a klubok a kezdeményezésből, végül csak az FC Barcelona és a Real Madrid maradt. A szakíró azonban pesszimista; Novák szerint ne legyenek kétségeink, lesz Szuperliga. »Lehet, hogy néhány évig kompromisszumos feltételekkel, de hosszú távon a pénz győzedelmeskedik (…) A globalizáció verhetetlen ellenfél.« Hátha mégsem…”