„A futball nem sport, hanem üzlet” – szól az unásig ismételt közhely, amitől minden valamirevaló szurkoló vérnyomása az egekbe lőtt. Tegnapig.
Április 18-a azonban mérföldkő a sporttörténelemben
azzal, hogy 12 európai szupercsapat bejelentette, a saját égiszük alatt új sorozatot indítanak.
A kék sarokban, velük szemben egy olyan UEFA áll, amelynek vezetői vért izzadva próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők állnak a szurkolók oldalán. A vita enyhén gyomorforgató jellegét mutatja, hogy a két fél közötti csatában a magyarokkal szemben többszörösen is felháborítóan eljáró (Craiova-Honvéd találkozó), a kapzsiság hiányával nem vádolható, évekkel ezelőtt még masszív korrupcióval áthatott szervezet van erkölcsi fölényben.
Azt ugyanis senki se higgye, hogy az európai szövetség jelen pillanatban a szurkolók miatt aggódik:
a vita a húsosfazékért zajlik.
Az ugyanis az UEFA számára is világos, hogy ha a tíz legnépszerűbb klubból nyolc egy más sorozatban folytatja, akkor a Bajnokok Ligája olyan lesz, mint egy falunap délutáni fellépője: ha valaki arra jár, belenéz, de emiatt senki nem megy oda.
Persze, a klubokat is meg lehet érteni. Jobban eladható egy londoni, madridi estében rúgott bogyó, mint ahányan megnézik a budapesti, varsói, donyecki éjszakában vívott küzdelmet. Szó szerint, küzdelmet. Egy közép-kelet-európai csapat ugyanis hosszú évekig, évtizedekig dolgozik azért, hogy egyszer odakerüljön a nagyok közé, majd tudásbeli hátrányát lelkesedéssel, küzdéssel pótolja. A négy évvel ezelőtt még az NB2-ben futballozó Sigér Dávid tokától bokáig sárosan pedig nehezebben eladható a nagy piacokra, mint évi négy-öt El Clásico.
Az elmúlt nap során tapasztalt felháborodás-cunami azonban a legkevésbé sem kelet-közép-európai szimpátiatüntetés volt.
A pénzszagtól áthatott próbálkozás ugyanis jelen formájában megöli azt a közös örökségünket,
amit Bajnokok Ligájának, korábban BEK-nek hívtunk.
Mit szólnak ehhez az igazi szurkolóik? Ezen klubok immáron kinőtték sportegyesületi jellegük, világszerte értékes márkává váltak, akiknek jóval többen szurkolnak a világ más nagyvárosaiban, mint saját otthonukban. A vezetők így vigyázó szemeiket már leginkább keletre és nyugatra vetik, ahonnan most jár a taps és a sikoly.
„Amerikai pénzből, amerikai módon” – akár lehetne ez is az új bajnokság jelszava, ha egy kis őszinteség szorult volna beléjük. A JP Morgan Chase amerikai befektető-óriás finanszírozásával összegrundolt liga ugyanis mindent hátrahagy, amitől európai. Az állandó csapatokkal, illetve az Egyesült Államok bajnokságaira hajazó alapszakaszos lebonyolítással
sikerült teljesen szembemenni mindennel, ami hetven évig az európai klubfutball volt.
Végső összetevőként a szervezet megtette elnökének Florentino Pérezt, az európai futballélet legellentmondásosabb sportvezetőjét. Kis humorral a döntést lehet szimbolikusnak is tekinteni: megalomán projekthez megalomán elnököt. Az egész történet olyan abszurd, hogy az ember szívesen hinné azt, hogy áprilisi elsejei vicc. Reméljük csak megkésett.