Első generációs értelmiségi romák

„Az »első generációs értelmiségi háttér« már jobb lehetőségeket tud biztosítani az utána jövőknek. A roma fiataloknak ez az »úttörő« karrierút még nehezebb, rögösebb. Ennek okai a szociális és területi hátrányok, a családban és a tágabb környezetben jelentkező visszahúzó erők, az előítéletek és a minták teljes hiánya. Olyan banális körülmények is hozzájárulnak a hátrányok növeléséhez, minthogy nem rendelkeznek saját internettel, számítógéppel vagy családi gépkocsi.

Éppen azon hallgatók töltik értékes idejüket napi utazással (ingázóként) és maradnak ki olyan jelentős pillanatokból, mint a közös kulturális programok, vitaestek, informális összejövetelek, akik e területen amúgy is hátránnyal bírnak. Ennek ellensúlyozására szükséges a kollégiumi férőhelyek számának növelése, a nyelvtanulás segítése, a tanulmányi és társadalmi ösztöndíjak bővítése, az utazási és kulturális kedvezmények biztosítása, a nyelvtanulásban való célzott segítség.

A tehetséggondozásban a tudás alapú megközelítés itt kiegészül más, nehezebben mérhető szempontokkal. Ilyen például a motiváltság, a szándék, az eddig megtett út hossza. Ettől nem szabad félni, mert sok esetben bizonyosodik be, hogy a belső erő, motiváció és a kitörési vágy mindenre képessé teszi a diákokat. A tudás öröme, és annak motiváló ereje később megjelenik a roma diákjaink esetében is.  Erőt ad a fiataloknak a kiválasztottság érzése, és az a vágy, hogy továbbadják, megosszák a kapott tudást, lehetőségeket azokkal, akikhez ez még nem juthat el. Így a tehetséggondozó programban résztvevő diákoknak adott szakmai tartalom, lehetőség, figyelem megsokszorozódik, és így a roma közösség egésze is részesülhet ebből. Természetszerűleg ez egy hosszú folyamat, amiben a siker egyik legfontosabb kulcsa a folyamatosságban keresendő.”