Kellenek a célok

„Mikor van több dolga a sportállamtitkárnak: ha dübörög a sportélet, vagy amikor járvány van?

A kérdésre úgy válaszolnék, hogy mindkét helyzet nagy figyelmet igényel. Az újratervezés időszakában vagyunk. Nézzük a sportolói oldalt: ők célokat fogalmaznak meg, ennek megfelelően teszik a dolgukat, és ezek a célok rendszerint nem évekre előre szólnak, hanem majdhogynem naponta újabbat és újabbat tűz ki maga elé egy versenyző.

Valahogy így vagyunk mi, a sportot irányítók is, hiszen mi is hónapokkal előre kitűzzük a céljainkat, a tervben napokra lebontva szerepelnek a feladatok. A koronavírus megjelenésével, a járványhelyzet kialakulásával viszont nekünk is újra kellett terveznünk – és folyamatosan ezt kell tennünk. Figyelnünk kell a nemzetközi sport világát is, bár ennek kapcsán nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarország nemcsak a pandémiát kezelte jól, de élen járt a sportban is: más országok figyelték a lépéseinket, és az általunk meghozott döntéseket, bevezetett intézkedéseket ők is alkalmazták.

Vagyis például mi nyitottunk először ezen a téren?

Igen. Amint megvolt a lehetőség rá, hogy élsportolóink visszatérjenek a pályákra, a termekbe, mi engedélyeztük – szigorú feltételek mellett. És ezt a sport világa érdeklődve figyelte, mi több, tulajdonképpen azt kérdezte: hogy engedhetjük meg? Megtettük, mert minden adva volt a lépéshez: a Nemzeti Népegészségügyi Központtal és az Országos Sportegészségügyi Intézettel szorosan együttműködve a sportágakra külön-külön meghoztuk a szabályokat, figyelembe véve a sajátosságaikat. Fontos volt, hogy a mentális oldalra is figyeljünk, ezért is tettünk meg mindent azért, hogy legjobbjaink mielőbb elkezdhessék újra a munkát. Mert újra kellenek a célok! Annak pedig, hogy elhalasztották az olimpiát, nézzük a jó oldalát – gondoljunk csak bele, azt milyen nehéz lenne feldolgozni, ha eltörölték volna...”