Ámokfutás

„Ésszerű, ahogy hazánkban kezelik a koronavírus-járványt vagy totálisan rossz az irány?

A világban két irány van: az egyik a svéd modell, hogy teljesen elengedik a vírust, aztán a rendszer vagy elbírja, vagy nem. A másik modell a teljes lezárástól a korlátozásokig terjed – az országok többsége ezt az utat választotta, ugyanakkor most már mind több helyen látható a korlátozások enyhítése. Maga a modell azonban egy dolog, más kérdés, hogy a járvány kezelése orvosi szempontból mennyire professzionális. Nálunk amatőr módon működik a dolog. A legbosszantóbb, hogy nagyon őszintétlen az a mód, ahogyan beszélnek erről az egészről. Az elején nagyon sok adat közzétételét megtagadták, most meg olyanokat is elmondanak, amiknek csak az a célja, hogy azt sulykolják: ez a vírus akkor veszélyes, sőt csak akkor veszélyes, ha van az embernek valamilyen társbetegsége. Nem korrekt az a tájékoztatás, amit adnak, de nem tudunk velük vitatkozni, mert nem állnak a rendelkezésünkre ennél pontosabb információk.

Ha megnézzük az aktuális, nemzetközi viszonylatban csekély hazai betegszámot (hétfőn 3284 regisztrált fertőzött volt), felvetődik a kérdés: mi szükség volt Kásler Miklós miniszter utasítására felszabadítani a koronavírus-fertőzöttek számához képest tízszer annyi kórházi ágyat, és súlyosan beteg embereket hazaküldeni a kórházakból?

Abba a módszerbe, ahogyan ennek ostobán és bután nekiálltak, nem egy kormány, hanem egy egész párt is belebukna egy normális helyen. Szerintem most már kimondhatjuk, hogy erre semmi jó okuk nem volt. Ezt az ámokfutást semmi sem támasztja alá az általuk szolgáltatott adatokból. Nagyon komolyan tisztába kell tenni egy dolgot: két ellátási formáról beszélünk. Az egyik az akut ellátás, ahol a betegek éppen aktuális problémájukra kapnak hellyel-közzel azonnal valamiféle diagnosztikai vagy kezelési választ. Ebben az esetben valóban igaz, hogy az ágykihasználtság ezen a területen nem 100 százalékos (ami egyébként nem is szabad, hogy az legyen), hanem 65-70 százalékos, tehát itt volt eleve egy 30 százalékos kapacitás, amit nem kellett felszabadítani.”