A (szent) korona (gazdaság)tana

„Sajnos a mostani válság előtt sincs lényegesen jobb állapotban a magyar gazdaság – ha az ország nemzetközi kitettsége és a magánszektor adóssága kisebb is –, mint 2008-ban: a növekedési ütem csalóka, ha dollárban számolunk a GDP egyenesen csökkent, de az államadósság, a költségvetési helyzet és a monetáris politikai mozgástér sem jobb, mint bő tíz évvel ezelőtt. Elfelejtettük az aranyszabályt, hogy akkor kell tartalékot képezni a rossz időkre, amikor a gazdaság magától is működik. Ezt megtanulnunk már csak azért is fontos lenne, mert aligha ez a járvány vagy válság lesz az utolsó.

»Ne sok legyen, hanem elég. A több – felesleg.« (Reggeli beszélgetések Lin csi apáttal)

»A sikeres parazita elsőszámú szabálya: Ne öld meg a gazdaállatodat.« (Louis Pasteurnek tulajdonított, ám ebben a formában általa valószínűleg nem megfogalmazott virológusi bonmot.)

Állítólag egyszer PI-t, a híres magyar színésznőt a bárpultnál állva megkérdezte egy fiatalabb kollégája, hogy meghívhatja-e egy italra, mire a művésznő a bárki által felismerhető mély hangján, mások számára is jól hallhatóan csak annyit mondott a lelkes udvarlónak: Köszönöm, ma már .…tam. (Válaszában félreérthetetlen tömörséggel utalt arra, hogy már részesült szexuális örömökben.) Az utóbbi hetekben megnyilatkozó üzletembereket, vállalatvezetőket és vállalkozókat hallgatva, olvasva, valahogy így van a magyar válságkezeléssel a hazai üzleti szféra.”