Magyarvita kifulladásig

„Sargentini és eszmetársai továbbra sem azon munkálkodnak, hogy megértsék vagy legalább megismerjék a valós magyar és lengyel helyzetet. Számukra az »orbánozás« politikai erényfitogtatás, a jobb brüsszeli körökbe való belépő. Akit nem gyötörnek rémálmok a »fasizálódó« Magyarországról, az eleve gyanús.

Ahogyan Frans Timmermans számára személyes küldetés és küzdelem volt a Lengyelország elleni eljárás, úgy az egyes EP-képviselők is meg akarják szerezni a maguk szeletét a tortából. A magyar biztosjelölt, Várhelyi Olivér meghallgatásán vagy a LIBE-s »magyarvitákon« századszorra is elpufogtatni ugyanazokat a közhelyeket nem túl nagy cselekedet, és eredménye sincs sok, de hát ki mire képes.

Az egyéni politikai ambíciókon túl a nagyobb cél »az európai projekt« védelme. A nemzetben gondolkodó emberek számára elég hihetetlenül hangozhat, hogy komoly brüsszeli politikusok tényleg képesek projektnek nevezni valamit, amiben szavaik szerint teljes szívükkel hisznek – de valóban így van. A nemzetek feletti struktúra, az egyre mélyülő integráció kiépítése maga a szent projekt, a szuverenista vezetők pedig csak hátráltatják ezt, következésképpen őket Európa-ellenesnek kell nevezni. Európa számukra az Európai Unióval és annak is csak a számukra szimpatikus értelmezésével azonos. Ebből logikusan következik, hogy minden erejükkel igyekeznek megtörni az olyan együttműködési formákat, mint a visegrádi négyek. Sőt nemcsak őket, hanem általában véve próbálják megtörni azokat a társadalmakat, amelyek nem akarnak egy olvasztótégelyben felolvadni. Ehhez meg kell törni a társadalom alapegységét, a családot, az identitásokat – lépésről lépésre minden ellenállást.”