Hol maradnak az igazi gondolatcserék?

2019. május 22. 21:11

Úgy éreztem, hogy Pálferi lekevert egy nagy verbális pofont, hogy szálljak már le a magas lóról, mert lassan nem látom a nagyra nőtt arcomtól a Napot. Párhuzamosan meg rájöttem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga is egyben.

2019. május 22. 21:11
Tóth Esztella
20on

„Nemrég volt szerencsém Pál Ferenc egy előadását meghallgatni a Forbes rendezvényén, amelyben azt a gondolatot fejtegette, hogy »mindenki meg van győződve arról, hogy Ő maga az etalon«. Például, ha valaki nálam gyorsabban vezet az egy ön- és közveszélyes állat. Ha meg lassabban, akkor egy nyugdíjas tetű. Ha valaki többet edz, mint én, az már beteges és amúgy is csak az egóját fényezgeti, ha meg kevesebbet, akkor milyen gáz már, hogy ennyit nem tesz meg az egészségéért.

Ez a gondolatmenet eléggé szíven ütött. Mert valóban »nyuszi-pofáknak« hívom az autóban azokat a sofőröket, akik érzésem szerint totyognak, és tényleg nem értem azokat a hasonló körülményekkel rendelkező fiatalokat, akik bizonyos dolgokat valamiért nem képesek úgy tenni, ahogy szerintem az helyes volna. Szóval akkor úgy éreztem, hogy Pálferi lekevert egy nagy verbális pofont, hogy szálljak már le a magas lóról, mert lassan nem látom a nagyra nőtt arcomtól a Napot. Párhuzamosan meg rájöttem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga is egyben. Nyilván mindenki a saját igazát érzi a legerősebb igazságnak, különben nem amellett foglalna állást. Mindez egészen addig rendben is van, amíg az általunk felállított »mércét« más torkán nem akarjuk lenyomni.

Hová tűnnek ma az intelligens viták?

Hány értelmes gondolatcserét, vitát, ellentétes álláspontokat ütköztető eszmecserét olvastatok mostanában? És nem a Facebook-kommentek böngészése alapján állítom, hogy a vitakultúra haldoklóban van, nem is egyetlen témára élezem ki a helyzetet. Kiket érinthetnek a gyilkos szócsaták?

A dolgozókat: nehogy megfeledkezzünk a kollégákról, akik szerint az egyetlen lehetséges megoldás csak az Ő megoldásuk, és ha újítani merészelünk, akkor minimum hétszer mártózzunk meg a tüzes kén tavában, még akkor is, ha teljesen jó eredményt kapunk;

a tanulókat: ki ne találkozott volna valakivel, aki szerint az, amit tanul a világ legnagyobb baromsága? Mert abból nem lehet megélni, kiszipolyozza az ember energiáit, túl sokat kell vele vesződni, túl kevés agyi kapacitást igényel, túl rizikós, stb.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gonterl
2019. május 24. 16:46
Azt hiszem, hogy a viták nekem nem is igazán hiányoznak. Ha vitáról hallok, nekem az sejlik fel, hogy van két ember akiknek a véleménye ugyanarról a kérdésről más, és mindegyik igyekszik a másikat meggyőzni a saját igazáról. Nekem szimpatikusabb az eszmecsere, ahol a résztvevők megismerhetik a többek álláspontját, és ezeknek az álláspontoknak a kialakulási indokait. Persze ez feltételezi az eszmecserében résztvevők egymástól való anyagi és szellemi függetlenségét. Ismerve a mindenkori körülményeket, azt hiszem, hogy ezek a feltételek, leginkább a nyugdíjasoknál teljesülnek. Mivel a nyugdíjasok eszmecseréi nem a közmédiumokban zajlanak, ezért az ott tapasztaltak valóban vitaszerűek, és a kívülállók csak a vitázók álláspontját ismerhetik meg.
I_Isti
2019. május 24. 07:59
"Hová tűnnek ma az intelligens viták?" 20+ évesen a frászt akarsz intelligensen vitatkozni? És akit a Pálferi szíven tud ütni... hát... az még nagyon tapasztalatlan a zélet dolgaiban, az biztos!
Vakfolt
2019. május 23. 14:32
"És nem a Facebook-kommentek böngészése alapján állítom, hogy a vitakultúra haldoklóban van, nem is egyetlen témára élezem ki a helyzetet." Sosem volt vitakultúra. Olyan volt, hogy többé kevésbé fékezett módon beszéltek el egymás mellett, de én még olyat nem láttam, hogy mondjuk két ember leül "vitatkozni" és a végén az egyik azt mondja, igazad van, rosszul gondolkoztam. Esetleg négyszemközt megeshet ilyesmi, de nyilvánosan.. ki van zárva. Azért feltűnő ez az alapvető emberi tulajdonság, mert a lófaszbukk egy olyan teret nyitott meg, ahol igen gyakoriak ezek a dolgok és mivel nincsen személyes kontaktus, írásban sokkal jobban el tudnak durvulni a dolgok, és az igazán durvák pedig nagyobb nyilvánosságot kapnak.
Fregoli
2019. május 23. 13:05
Hát, kedveskéim, ezért nem kellene a közösséget, mint entitást kidobni. Ha van egy viszonylagos konszenzus a jóról, akkor csak annyi a feladat: mindenkinek egy embert hozzáigazítani. Saját magát. Ugye egyszerűbb lenne, mint mindenkivel harcban állni. Ja, hogy ez illiberalizmus... (Az más kérdés, ez mennyire utópisztikus )
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!