A kölcsönös vámok megdrágítják mind az importot, mind az exportot.
„2004 és 2017 között az EU által Magyarországnak juttatott támogatások és az ország befizetéseinek egyenlege 11820 milliárd forint volt, tehát az EU nettó ennyivel támogatta a magyar gazdaságot. Ha ennek a támogatásnak az éves bontását nézzük, 2010, tehát a Fidesz regnálása óta négy olyan év volt (2011, 2012, 2013 és 2016), amikor a támogatás összege meghaladta a bruttó nemzeti termék (GDP) éves növekedését. További három évben a támogatás a GDP növekedésének 75-96 százaléka között volt, és csak 2017-ben esett 35 százalékra. Tehát a magyar GDP növekedésének döntő részét még akkor is az EU támogatásai fedezték, ha tudjuk, hogy a támogatás nem csak olyan célokra érkezik, amelyek megvalósulása közvetlenül beszámítódik a GDP-be.
A fideszes véleményvezérek szerint mindez ellentételezés a magyar piac megnyitásáért. Ezzel csak az a baj, hogy a piacnyitásból Magyarország a támogatásoktól függetlenül is többet profitált, mintha a vámhatárok fennmaradtak volna, azaz ez egy olyan kivételes win-win helyzet volt, amely nagyon ritka a gazdaságtörténetben. A kölcsönös vámok nyilvánvalóan megdrágítják mind az importot, mind az exportot. Az előbbinek vesztesei a belföldi fogyasztók és termelők, akiknek többe kerülnek a fogyasztási cikkek és a termeléshez szükséges anyagok, félkész-termékek. Ezzel nő az infláció, valamint drágul a hazai termelés és csökken a vásárlóerő. Rosszul járnak az exportőrök is, mert az exportot a célországokban viszonossági alapon terhelő vámok rontják esélyeiket a külpiaci versenyben. És akkor még nem beszéltünk a bonyolult, idő- és munkaigényes vámeljárásról, amiről korábbi gyakorló vállalatvezetőként (is) rémmeséket mondhatnék.
Ennél is fontosabb, hogy a csatlakozás nemcsak az EU cégei előtt nyitotta meg a magyar piacot (ezzel választékbővülést és kínálati piacot teremtve), hanem a magyar cégek előtt is az EU piacait, azaz egy ország piacáért a belépéskor tizenhét (azóta huszonhét) piacra juthattak be azok a magyar cégek, amelyeknek addig erre esélyük sem volt. Ennek az igazi nyertesei éppen azok az élenjáró hazai cégek voltak, amelyek nem olcsó bérmunkára, hanem saját fejlesztésű, magas hozzáadott-értékű termékek előállítására szakosodtak. Ezek a cégek a belépés előtt el sem indulhattak az EU-országok közbeszerzési pályázatain, a belépéssel viszont potenciális piacuk egyszerre megsokszorozódott. Nem véletlen, hogy a magyar export 80 százaléka annak ellenére az uniós országokban landol, hogy kormányunk folyamatos bűvészmutatványokat ad elő a keleti és déli nyitás című operettben, a siker legkisebb jele nélkül.¨
Egy idézett felmérés szerint az európai választók csak egy válsághelyzetről mondták azt, hogy jól kezelte az uniós vezetés.
„Mindez Lengyelország kemény munkájának és határozott reformtörekvéseinek eredménye” – fogalmazott Ursula von der Leyen.
Lelki, erkölcsi, szellemi energiák nélkül nincs esély e lepusztulási lejtőn való megállásra.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta a véleményét a közösség elmúlt öt évnyi teljesítményéről. Bóka János szerint pedig csak az uniós intézmények könyvelhettek el sikereket.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Tomasz Szmydt, szerint az országa külpolitikáját az Egyesült Államok diktálja.
Egy volt (?) jobbikos figura is feltűnt a Magyar Pétert védő nehézfiúk között.
