Willkommenskultur: utána az özönvíz

„A migránsok = gazdasági fellendülés képletbe tehát némi hiba csúszott, és a célországok most próbálják menteni a menthetőt. A Német Vöröskereszt például azzal az ötlettel állt elő, hogy a munkanélküli, képzetlen migránsokat tanítsák be kamionsofőrnek. Az elképzelés egyébként nem új, Angela Merkel már korábban is felvetette, de 2016 szeptemberében a sofőroktató szövetségek megtagadnák a kancellárasszony kérését. Nem is csoda, hiszen néhány hónappal korábban történt a nizzai terrortámadás, amikor egy bevándorló egy 19 tonnás teherautóval hajtott az ünneplő tömegbe: 86 embert halálra gázolt, és további 400-at megsebesített. Merkel pedig valószínűleg később sem látta jónak előhuzakodni a témával, hiszen 2016 decemberében egy kiutasított líbiai migráns épp egy kamionnal rendezett mészárlást a berlini karácsonyi vásáron: miután megölte a teherautó lengyel sofőrjét, a tömegbe hajtott, megölt 11 embert és súlyosan megsebesített további 50-et. Hasonló gázolásos terrortámadás történt Stockholmban és Londonban is.

Németország migrációs politikáját továbbra is a káosz kifejezés írja le a legjobban. Merkel a kameráknak szigorításokról beszél, miközben új családegyesítési törvényt fogadott el, miszerint a migránsok közvetlen rokonaikat is Németországba vihetik. Németország 2017-ben 6000 milliárd forintot költött a bevándorlókra, az elkövetkező négy évben pedig 17 milliárd forintot fognak költeni a német adófizetők a migránsaikra – naponta. Mindeközben a németek közel 80 százaléka nem bízik a saját országának migrációs hivatalában.

Németország, az Európai Unió legnagyobb gazdasága, a közösség vezető politikai ereje tehetetlenné vált saját hazájában. A németek ma már nem dönthetnek arról, hogy kikkel éljenek együtt, csak sodródnak az árral. Ez a tanulság számunkra is: ha egyszer beindul a Willkommenskultur, a felelőtlen döntéseket nem lehet visszacsinálni, a következményeket pedig nem csak azok szenvedik el, akik megnyitották a határokat.”