Nyílt levél alelnöktársamhoz

„Kedves Laci!

Ha valakik elmondhatják a Jobbik elnökségéből, hogy szó szerint egymásnak vállvetve küzdöttek az elmúlt évtizedekben, akkor azok mi vagyunk. Emlékszel, mikor a TV-székházhoz vezetted az elégedetlen tüntetőket 2006-ban? Akkor hördült fel több ezer jelenlévő, köztük te is, amikor a lépcsősor tetején, mintegy színpadon támadtak rám, rúgtak-ütöttek, és ekkor mérgesedett el a kialakult helyzet. De ez csak egy esemény a sok közül, ahol együtt voltunk. 

Ma sokan csalódottak. Hiába szavaztak közel kétszázezerrel többen a Jobbik jelöltjeire, hiába váltunk egyértelműen a legerősebb ellenzéki néppárttá, mégis sokan sírnak. Sír a feleségem is, mikor hat hónapos kisfiunkra néz. Rengeteg fiatal, középkorú küldi az üzeneteket, hogy elhagyják országot. Tudom, sokan félnek a megtorlásoktól. Talán lenne okom nekem is félni, hiszen még a nagyobb fiaimat is nyolc év börtönnel fenyegeti a jelenlegi ügyészség, pedig igazán nem tehetnek róla, hogy a fiaimként jöttek a világra.

Ebben a helyzetben a nyilvánosság előtt üzengetned bajtársiatlan dolog. Tény, a Jobbik nem tudta megállítani a kialakuló korrupt diktatúrát. Erősödtünk, de ezzel nem mentünk sokra. Veled elnézően bánt a kormánysajtó, az elnökség többi tagjával – különösen Vona Gáborral – már nem. Annyi támadás és mocsok után, amit a Jobbik elnöke kapott, ez a nyilvános bejegyzés nem volt bajtársias a részedről. Nemcsak Vona Gábornak kell ma lemondania az elnökségben, hanem mindenkinek. Neked és nekem is, mert részesei voltunk a néppártosodásnak.

Az élet nem áll meg, megyünk tovább, mennünk kell tovább. Aki nem fél, az nem tehet most mást, mint küzd tovább egy élhető, büszke, demokratikus és félelmek nélküli Magyarországért. Fiatalemberként mi nem féltünk a golyóktól, veréstől, börtöntől, középkorúként se féljünk!

Laci! A mi közösségünkben nem lehet helye a széthúzásnak, ezért kérlek, gondolj arra a több mint egymillió honfitársunkra is, akik abban a reményben adták ránk a voksukat, hogy a mi gerincünk sosem hajlik meg semmiféle csábításnak, bárhonnan is érkezzen.

Magam részéről ehhez a végsőkig tartom magam.

Sneider Tamás”