Sorosék legnagyobb ellensége a nyilvánosság

„Manapság is népszerű kifejezés a háttérhatalom. Használható ez mondjuk a Soros-tervre, illetve -hálózatra?

Azok közé tartozom, akik elutasítják és kinevetik az összeesküvés-elméleteket. Ezért a leginkább ezekből ismert háttérhatalom szóösszetételt sem szívesen használom. Szerintem sokkal jobban fedi a valóságot az úgynevezett soft power kifejezés, ami tükörfordításban puha hatalmat jelent, bár ez a magyarított változat nem adja vissza pontosan az angol kifejezés teljes jelentését.

Azaz?

A soft power azt a hatalmi mechanizmust jelenti, amikor a politikai, az állami-kormányzati főhatalomtól látszólag távol álló erők és szereplők az üzleti, média- és technokrata befolyásukat arra használják, hogy a jogilag szabályozott választási megmérettetést megkerülve, közvetlenül irányíthassák a politikai-hatalmi döntéseket. A puha hatalom gyakorlása tekintetében éppen a migrációs válság jelentette a választóvonalat. Az illegális bevándorlás ügyében ugyanis nem működnek, vagy egyre kevésbé működnek a soft power módszerei. Nézzük például a külföldről támogatott civil szervezetekre vonatkozó törvényt!

Amelyet előszeretettel szapulnak itthon és külföldön egyaránt.

Tiszta sor, hogy ágálnak ellene, hiszen lelepleződik a soft power valódi arca. De tévedés azért ne essék, nem arról van szó, amit a Soros-szervezetek nagy hangon próbálnak világgá kürtölni, vagyis hogy a törvény megtiltotta volna a hazai civil szféra külföldi támogatását. Ez egészen egyszerűen orcátlan hazugság. A törvény csupán azt mondja, hogy ha egy meghatározott összegnél nagyobb támogatás külföldről érkezik egy szervezethez, akkor a támogatásban részesülő szervezetnek nyilvánosságra kell hoznia a támogatással kapcsolatos adatokat. Faramuci, hogy azok ragaszkodnak a titkossághoz, akik – elméletileg – a legnagyobb harcosai, védelmezői a nyilvánosságnak. Abból a szempontból érthető ez a fajta kiabálás az álcivilek részéről, hogy a szabályozás révén kibújik majd a szög a zsákból, amit bizony látványosan utálnak. És azért utálják, mert így a magyar polgárok milliói feketén-fehéren szembesülhetnek azzal a ténnyel, hogy a tucatnyi migránssimogató alapítvány és a demokráciát féltő NGO nem a véletlennek köszönhetően képvisel hasonló álláspontot, hanem azért, mert ugyanabból a zsebből érkezik hozzájuk a sok tízmilliós támogatás. Jól ismerjük a mondást: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs is mitől tartania.”