Ha egy társadalom öröklött módon, történelmileg nem egységes, mit lehet kezdeni ezzel a hagyománnyal?
„Első körben hagyjuk, hogy igaza van-e ebben a szociológusnak. Örüljünk annak, hogy a kohézióról, az integrációról egyáltalán szó esik. De utána mégis tegyünk föl egy módfelett zavaró kérdést: ha egy társadalom öröklött módon, történelmileg nem egységes, mit lehet kezdeni ezzel a hagyománnyal? Mit tegyen a politikai vezetés, ha egy kevésbé integrált állapotból egy integráltabba szeretné eljuttatni a társadalmat? Fokozzuk ezt még egy kicsit: egyáltalán szabad-e egy kormánynak manapság ilyen kérdésekkel foglalkoznia? Beavatkozhat-e a társadalmi élet szövetébe, és akár drasztikus módon megpróbálhatja-e korrigálni az öröklött folyamatokat?
Könnyedén adhatnánk erre igenlő választ. Ha ismét megnézzük az 1945 utáni német demokratizálódást, azt látjuk, hogy a politika erősen befolyásolta a társadalmi struktúrát. Mi több, az oktatási rendszertől sem csak azt várták el, hogy jól megtanítsa számolni és írni a gyerekeket. Hanem hogy igenis demokráciára nevelje őket. Viszont lehet-e ez példa több évtizeddel később, megváltozott körülmények között?
Itt megint csak különböző válaszokat adhatunk. Az egyik az lehet, hogy természetesen lehetséges a »német modell« átültetése. Azért is, mert az 1945 utáni évtizedekben emelkedett fel és nőtt Európa vezető hatalmává az ország. El kell tanulni tőle mindent, akkor is, ha Magyarországnak olyan szintű nemzetközi ambíciói nem lehetnek.
De ha letesszük a nagyesküt a német mintára, akkor is maradnak kérdések. Mi van, ha egy ország lakosságának nem csekély része nem akar integrálódni? Ha úgy érzi, a kormány olyan célok érdekében akarja őt integrálni, amelyeket nem vall magáénak? Mintha a mai Magyarországon ez volna a helyzet. A Fidesz népszerűsége azért olyan erős, mert közönsége hálás a neki tetsző – nevezzük így – nemzeti integrációért. A közönség ellenzéki része viszont nemhogy nem hálás, egyenesen elementárisan felháborodott. Úgy véli: a kormány befagyasztotta a társadalmat, és az integráció politikai formáját erőlteti.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Csizmadia Ervin szerint, „hiába leharcolt és fáradt a kormánypárt, van két ütőkártyája”.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
Megvannak a prioritások Liverpoolban.
Fontos mutatóban teljesítünk ötször jobban.
