Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Kár, hogy az utóbbi évek politikai kudarcaiból nem vonják le a megfelelő konzekvenciákat a baloldalon.
„Kár, hogy az utóbbi évek politikai kudarcaiból nem vonják le a megfelelő konzekvenciákat a baloldalon. Igen szomorú látnom – nem baloldaliként –, hogy a progresszivista gondolkodás minősége mennyire gyenge a nemzetközi nyilvánosságban is, nemhogy Magyarországon. Az a minimum, hogy a szabadelvűséget/liberalizmust (amely már az I. világháború előtt passzé volt), előbb Észak-Amerikában, újabban pedig Európában is keverik a progresszivizmus mára döntően a identitáspolitikai és szimbolikus egyenlőséget célzó (és valamennyire az anyagi és esélyegyenlőséget támogató) tömegtársadalmi programjával. Magyarországon – amely ilyen szempontból is kritikus tanulságokat mutat – ez elsősorban abban fejeződik ki, ahogy a progresszivisták nem becsülik a liberális demokráciát, és a jobboldali identitáspolitikai gondolkodással strukturálisan megegyezően perszonális értékrendeket akarnak társadalmi és jogi téren is érvényesíteni. A liberálisokkal szemben, akiknek a liberális demokrácia bonyolult, heterogén kultúráját és alkotmányát (=a liberális társadalom konstitúcióját/összetételét), valamint az ezek gyökerében lévő kapitalista meritokráciát kellene képviselniük és összhangba hozni a nemzeti kompetenciákkal/hagyományokkal, a progresszívek egy konstruktivista (egalitárius) vízióval és az ennek érvényesítését szolgáló állammal házalnak és intoleránsak mindennel szemben, ami nem ezt szolgálja.
Amíg nincs alapvető tisztánlátás az alapfogalmak és a kulcsszándékok terén, addig a liberális demokrácia intézményrendszerének kiüresedése folytatódni fog az etatizmussal keveredő identitáspolitikák csapásai alatt. Magyarországon ma elenyésző a Nyugat klasszikus hagyományait képviselő liberálisok és liberális konzervatívok száma, és ez a szám a civilizált világ centrumában is folyamatosan csökken. Olyannyira, hogy már az alapvető fogalmainkat se tudjuk megvédeni. A tömegtársadalmi populizmusok, mint az éppen vesztésre álló progresszivizmus és a felemelkedő etnicizmusok közös visszaszorítása kis túlzással egy maroknyi emberre vár, akik majdhogynem lehetetlen küldetésre vállalkoznának – ha vállalnák.”