„A kényszerített hontalanság gyermekek egész generációját kárhoztatja arra, hogy kevés joggal, vagy jogok nélkül éljenek.
Európában jók vagyunk abban, hogy rávilágítsunk emberi jogi jogsértésekre a határainkon kívül, de az idei december 10-i emberi jogok világnapjához közeledve, arra is vethetnénk egy pillantást, hogy mi történik a határainkon belül, elismerve hogy sokak számára ezek a jogok csak papíron léteznek.
Ez tragikusan igaz az én közösségem, az Európában élő romák számára, akinek a helyzete alig javult több évszázados diszkrimináció után.
Amíg én gyakorolhatom a jogaimat, sok roma nem olyan szerencsés, és sokukat a hontalanság jelentős kockázata fenyegeti. Ez azt jelenti, hogy nincsenek irataik, amelyek igazolnák nemzetiséghez való jogukat, így olyan alapvető jogokat nem tudnak gyakorolni, mint az egészségügyi ellátáshoz, vagy a lakhatáshoz és az oktatáshoz való jog.
November 29-én, szerdán egy megbeszélésen az Európai Parlamentben pártok közötti képviselői csoportunk felszólította kormányainkat és az Európai Bizottságot, hogy végre fordítsanak figyelmet a roma hontalanság problémájára és vitassák meg a megoldáshoz vezető konkrét lépések lehetőségét. Ennek az állapotnak nincs helye a 21. századi Európában.”