Kiegyezést a nemek frontján!

2017. augusztus 26. 11:52

Az utóbbi hónapokban a genderszekta célkeresztjébe és egy olyan háború frontvonalába kerültem, ahol a politikai korrektség dzsihadistái nyíltan támadják az elemi logikát, a biológiát, a szabad gondolkodást és beszédet, ezért sok mindent nem tudtam elmondani a nyugati nők mai helyzetéről, az őket sújtó nehézségekről és igazságtalanságokról.

2017. augusztus 26. 11:52
Puzsér Róbert
Puzsér Róbert
Magyar Nemzet

Az utóbbi hónapokban a genderszekta célkeresztjébe és egy olyan háború frontvonalába kerültem, ahol a politikai korrektség dzsihadistái nyíltan támadják az elemi logikát, a biológiát, a szabad gondolkodást és beszédet, ezért sok mindent nem tudtam elmondani a nyugati nők mai helyzetéről, az őket sújtó nehézségekről és igazságtalanságokról. Nem vagyok kvótapárti, nem hiszek a többletjogokban – ugyanakkor feminista vagyok, hiszek a jogegyenlőségben, az emberi szabadságban és méltóságban. Amikor a szélsőséges férfigyűlölők ellen érvelek, sajnos akkor is látom, miként szerveződnek a másik oldalon a harci osztagok, amelyek épp ugyanazzal az elvakult gyűlölettel és egybites világképpel harsogják a világba a férfiakat érő hátrányokat, ahogy a genderfront aktivistái a maguk sérelmeit. Ők is a nagy leszámolásra készülnek: ellenforradalmi ideológiájuk a tizenkilencedik század társadalmi viszonyait idealizálja, amely korban súlyos és mindennapos igazságtalanságok tömege érte a nőket.

Látom a nemek közti mindennapos megkülönböztetést, látom, hogy egy barátom nem tudja focizni vinni a lányát, mert a klubok fiúkból akarnak profikat nevelni, és nem gyerekeknek lehetőséget adni a sportra. Látom azoknak a szerencsétlen nőknek a tömegeit, akiket partnereik bántalmaznak és megfélemlítenek. Látom, milyen hálátlan vállalás ma egy gyerek, látom, milyen közönnyel szemléli a társadalom és sokszor a család, hogy a dolgozó anyák miként görnyednek meg a súlyos terhek alatt. Látom, hogyan működik a kirekesztés még a Magyar Tudományos Akadémia testületeiben is, ahol a sok vén szexista akadémikus a nyugdíj mellett százezreket tesz el a semmiért, miközben nap mint nap gondoskodik arról, hogy kellő mértékben konzerválódjanak a huszadik század viszonyai – így szégyenítve meg jobbnál jobb női tudósok tucatjait.

Az is jól látszik, hogy a fogyasztás, az élmény és a pillanat kultúrája nők százmillióit állítja olyan kérdések elé, amelyekre nincsenek válaszaik. Hogyan lehet karriert és szabadidőt menedzselni, és hogyan lehet ehhez megbízható társat találni? Hogyan lehet ennyi lehetőség közül választani? Hogyan lehet ennyi elvárásnak megfelelni? Nincsenek működő receptek – mindössze a szerencsés kevesek és a keserű tömegek látszanak. Minden elkeseredett és boldogtalan nőre jut egy elkeseredett és boldogtalan férfi, mert bármilyen erővel tiltakozzanak is a szektás gyűlölködők, az emberi fajt az evolúció igenis a nemek közti együttműködésre és munkamegosztásra kényszeríti. Egyénileg néhányan talán elmenekülhetnek ez elől, de a többség boldogsága a másik nem kezében van. Egyedül sérülékenyek vagyunk.

Azt hiszem, számos olyan területet találunk, ahol mi, feministák átvehetnénk a kezdeményezést, hogy a cselekvő feminizmus végre ne a gyűlölet, a lájkvadászat, a jól átélhető sérelmek, a bűnbakképzés és az egyre mélyülő árkok forrása legyen. Kényszerítsük ki a cégektől és az államtól a hatórás munkanapot! Ne többletjogokért harcoljunk, hanem szerezzünk végre érvényt az egyenlő jogoknak! Ne a családon belüli erőszak női áldozatairól beszéljünk, hanem minden áldozatról: nőről, férfiról, lány- és fiúgyerekről. Ne politikai kvótákat követeljünk a nőknek, hanem ha látunk a politikusok között egy miniszterelnök-jelöltnek alkalmas nőt – amilyen mondjuk Szél Bernadett –, akkor fontoljuk meg a támogatását! Ne hivatásos forradalmárok agresszív küldetéstudata vigye sikerre az ország fontos ügyeit, hanem a választott vezetők hitele és rátermettsége!

Soha nem szabad hagyni, hogy az igazságosságért, a méltányosságért vagy az emberi jogokért zajló küzdelem nők, szegények, fogyatékosok, cigányok vagy munkavállalók ügye legyen – ezek mind a mi ügyeink. Ha bárkit jogfosztanak, kizsákmányolnak vagy eltaposnak, mellé kell állnunk, mert egyedül ez a helyes. Világunkat szétszaggatják a férfienergiák: a verseny, a kompromisszumképtelenség és a pszichopátiás gátlástalanság. A megoldás erre azonban semmiképp sem a női testben tomboló maszkulin erők hatalomátvétele, hanem egy új, empatikus és humánus diskurzus megalkotása a nemek közti kooperáció szellemében.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2017. augusztus 30. 17:04
"Nincsenek működő receptek – mindössze a szerencsés kevesek és a keserű tömegek látszanak." Én tudok egy receptet: 1. fizessék meg a gyerekvállalást, legyen normális, tisztességes munkabére, akkor sem a nő, sem a gyerek nem ragad bele (az anyagi kiszolgáltatottság miatt) ilyen helyzetekbe https://www.youtube.com/watch?v=ZHBzRKtL6FE (hogy menekülnie kelljen) 2. tehát nem valami nyomorult segélyke, hanem tisztességes fizetés azért, mert valaki anya és háziasszony. Amit végez, az VALÓS MUNKA, nagyon komoly, kemény munka, amit a nők most is ugyanolyan ingyen végeznek, mint eddig bármikor, mert ők már csak ilyenek, tőlük ezt az ingyen szolgaságot meg lehet követelni. 3. a munkabérért cserébe ellenőrizhető legyen a család, mert szar munkáért semmilyen munkahelyen nem jár bér - ez természetesen megint azért fontos, hogy a gyerekek és általában a családtagok biztonsága garantált legyen a külső kontroll által. 4. a munkabérért cserébe előzetes felkészültség is elvárható; tehát legyen szakérettségi a gyereknevelés, csecsemőgondozás, és az kapja meg a rendes fizetést az anyaságért, aki rendelkezik ezzel az előzetes mentális felkészültséggel. Mert a gyereknevelés nem hülyéskedés, hanem komoly felkészültséget igénylő, valós, kemény MUNKA. Ezzel a cigányplutóniumot (by Bogdán László, Cserdi) is hatástalanítani lehet. Ha nem tanulnak, nem kapnak pénzt; ha nem kapnak pénzt, nem szülnek. 5. Ezzel a módszerrel el lehet érni, hogy azok vállaljanak örömmel babát, akik megérdemlik és tisztességesen nevelik. Azok bizonyára kapva kapnak rajta (természetesen minden újabb gyerek növeli a fizetést, de a külső kontrollt is, hogy ne fajuljon szaporítóüzemmé a szülés). 6. A módszer nagyon alkalmas volna a sok fogyatékos gyermek megelőzésére is, mert be lehetne vezetni, hogy a teljes javadalmazás 18 és 30 között jár a nőknek, 30 és 38 között a fele, onnantól kezdve egy fillér sem. Lehet persze későn is szülni, nem tilos, csak nincs megfizetve; ezzel véget lehetne vetni a mai, egészségtelenül késői gyerekvállalási divatnak. 7. Mivel a szülő nő anyagilag biztonságban érezné magát, ha jó fizetést kapna azért, mert anya, így a férfiak is felszabadulnának sok anyagi teher alól, a nők nem feltétlenül pumpolnák őket, nem kellene anyagi tönkremenetelnek megélniük a válást stb. Több energiájuk és pénzük maradna önmaguk fejlesztésére, sportra, hobbira. 8. A nőknek elég volna csak 38 éves korukban szembenézniük a munkaerőpiaccal, addig a férfiak nyugodtan építgethetnék a karrierjüket is, hogy ne sírjanak annyit a nők miatt, mint most. A nőknek pedig lenne akár 20 otthoni évük is, ami alatt tanulhatnak (pl amíg a gyerekek iskolában, napköziben vannak). Így friss diplomával léphetnének ki a munkaerőpiacra, nem elavult tudással, és nem kellene aggódniuk azon, hogy a karrierjüket kettévágja a szülés és gyereknevelés - mert addigra jórészt túl lennének rajta, és felkészültek rá, hogy kilépjenek a "babaházból". 9. A fenti modell egyik mellékes előnye lehetne az is, hogy a stabil jövedelem miatt több család költözne ki kis faluba, jó levegőre, nyugodt környezetbe, ahol a férfiak könnyebben vágnának bele olyan mezőgazdasági, családi vállalkozásba, amitől most az anyagi kiszámíthatatlanság tartja vissza őket, mert bármikor jöhet egy betegség és oda az állatállomány, vagy rossz időjárás és oda a termés stb. Ha legalább a nőnek biztonságos és stabil a jövedelme, akkor a kis családi gazdaságok is könnyebben talpon maradhatnának. 10. Az oktatás is átalakulhatna, jóval több férfitanárral, fiús tanmenettel, külön fiúiskolákkal, mert most sokszoros panasz, hogy az oktatás a lányok igényeire van szabva, és a tanári gárda teljesen elnőiesedett. Így legalább az oktatás révén a fiúk is férfiasabban nőhetnének fel - női mintának úgyis otthon lenne az anyuka. 11. A nők teljesen nem esnének ki a munkaerőpiacról, de nem kellene annyit trükközni a rugalmas munkaidővel és a gyerek miatti betegszabadságolásokkal. 12. Első blikkre lehetne mondjuk 120 alap + 80 ezer gyerekenként, tehát egy gyerekkel 200, két gyerekkel 280, három gyerekkel 360. Ez nem túl sok, de nem is túl kevés, sok nő szívesen választaná, és és a beépített garanciák miatt a rendszert nagyon tisztességesen és átláthatóan lehetne működtetni.
atila68
2017. augusztus 28. 12:19
Nekem az magas mint disznónak a tyúklétra. Szégyenlem. Férfi - Nő Nő - Férfi Ennyi.
csurcsányi
2017. augusztus 26. 21:37
Puzser! Aki demokratikus korpa közé keveredik azt megeszik a balliberális disznók.
br-o
2017. augusztus 26. 17:14
A jogegyenlőségbe vetett hit nem feminizmus. Szerencsére. Nem kell mentegetőzni a feministák miatt, elmúlt végre a PC-korszak!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!