„Nem csekély várakozással tekintettem meg Christopher Nolan új, ezúttal történelmi tárgyú filmjét, a kritikusok ugyanis hozsannákat zengenek a 106 perces Dunkirkről, az angol rendező előtt mint a háborús film műfajának megújítója előtt tisztelegnek, a közönség pedig a mozipénztárakat ostromolja, a film ugyanis – mint Nolan bármelyik rendezése – az IMDb és a Rotten Tomatoes felületén egyaránt kirobbanóan teljesít. Nolan kétségbevonhatatlanul korunk egyik nagy rendezőzsenije, aki valahogy mindig képes kompromisszumot találni a fanyalgó értelmiség sznobizmusa, az akcióra vágyó prolik élményéhsége és a filmstúdiók korlátolt kapzsisága között, mégpedig úgy, hogy sci-fi, thriller és dráma rendezőjeként is kipróbálta már magát – ezúttal egy háborús eposzt vitt filmvászonra.
A film cselekménye két – egymástól jól elválasztható – koncepció mentén zajlik. Nagyjából húsz százaléka jól átélhető konfliktusok, drámák, traumák, hősiesség, elesettség, félelem, gyávaság és önfeláldozás ötvözete. Benne van mindaz, amiért annyira könnyű romantizálni a háborús poklot, mégis minden helyzet mélyén ott lüktet a cselekmény végtelen értelmetlensége és embertelensége, amelybe az ember rosszabb esetben belepusztul, jobb esetben belerokkan. A film arctalan hősei csapdában vergődő, életösztön vezérelte állatokként tagadnak meg mindent, ami addig civilizálttá tette őket, a háborús gépezetek elszabadulnak, és a számokkal le nem írható sorsokból ugyanolyan statisztikai adat válik, mint hogy hány tonna bomba hullott le aznap.
A film fennmaradó nyolcvan százaléka már a klipkultúra terméke: látványorgia, halálfélelemben menekülő statiszták százai, 85 percnyi perverz gyönyör – ha Dunkerque-nél nem is voltak még okostelefonok, Christopher Nolan most legyártja a háborús katasztrófapornó műfajának referenciavideóit. Ha a fenti arányok fordítottak volnának, ha Nolan nem elsősorban a látványtól és a zenétől remélné az élményt, a Dunkirk kiváló lehetne. Így azonban a film szinte meg sem történik. Ugyan mit ér egy háborús eposz történet, karakterek és politika nélkül?