Ki az Isten valójában?

"Ki az Isten valójában?" - a Világegyetem tudata.

He-he-he....lehet, hogy igaza van, Atyám, de a biblia mellett szükség van egy tartalék tárra is a mai világban.

Különös, hogy többeknek is ugyanaz a mondat tűnt föl: "gyakran olyan emberek voltak, akik hetente végigolvasták az újszövetséget." Szerintem is ez a legérdekesebb mondat a szövegből, és azt tudom mondani, hogy ezek a (felteszem szerzetesek) jobban tették volna, ha másokkal is megosztják azt, amit olvastak, másoknak is felolvassák a szöveget, minthogy hetente újra és újra és újra és újra és újraolvassák az egész újszövetséget; és ezzel szépen el is töltik az idejüket anélkül, hogy a kolostorból kibújnának. János 5:39-40: Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! Szép dolog ismerni az újszövetséget, de hetente újraolvasni már kényszerbetegség, ami megakadályozza az értelmes életet. Tessék inkább a gyakorlatba átültetni azt, amit már elolvasott! Például azokat az igehelyeket, amik a felolvasásra buzdítanak: 1Thess 5,27 Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt. 1Tim 4,13 A míg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Kol 4,16 És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiczeaiak gyülekezetében is felolvastassék, és hogy a Laodiczeából átveendő levelet ti is felolvassátok. Vagy akár az olvasott ige másoknak való magyarázatát: Csel 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol? Persze az írástudatlanoknak való felolvasáson kívül sokféle módon lehet segíteni a rászorulókon, aminek észrevételét szintén akadályozza a kényszeres álszenteskedés: Lk 10:31-33 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

Egyszer együtt utaztam egy liftben egy fiatal katolikus pappal. Felfelé mentünk és a harmadik emelet előtt a lift csattant egy nagyot és visszaesett vagy fél métert. Ránéztem a papra, aki ezt mondta mosolyogva: _ Ne aggódjon...fel tudom oldozni, mire leérünk.