(...)
„- Az Y generáció tagjai már a netes világba születtek bele - számukra természetes, hogy chaten, blogon azonnal megosztják élményeiket egy szűkebb vagy tágabb körrel. Ám ez a fajta kiszelepelés legalább akkora hátrány is, mint előny, mivel ily módon nem marad idejük a történtek feldolgozására. Milyen hatással lehet ez emberi kapcsolataikra, különösen a párkapcsolatukra nézve?
- Ilyenkor valójában a konfliktusok, sérelmek, bármilyen lelki katarzis azonnali kilövéséről van szó, amit én érzelmi inkontinenciának neveztem el. Az illető csak átereszti önmagán a történteket, amivel ugyan rövid időn belül megszabadul a kínzó szorongástól vagy feszültségtől, hosszú távra azonban nem nyer megnyugvást. Az ehhez szükséges megértés és feloldás ugyanis időigényes lélektani munka, ami alatt jó, ha magában tartja ezeket a lelki tartalmakat, még akkor is, ha ez átmenetileg további szorongással és feszültséggel jár. Mindemellett az, aki tíz percen belül négy emberrel oszt meg egy konfliktust, és szinte egyidejűleg vár vigasztalást, bátorítást, tanácsot ettől a négy embertől, éppen a legfontosabbat mulasztja el: a saját megoldásának a megkeresését. Mások hozzászólásai látszólag jól jöhetnek, akár a megoldáshoz is elvezethetnek - ezek azonban az ő megoldásaik.
A saját életünkben a saját személyiségünkkel a saját megoldó képleteinket kell megkeresnünk, a saját önértékelésünk alapján. Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy a konfliktusok felgyűlnek, és egyszerre robbannak, méghozzá nagyot. Férfiak szoktak panaszkodni, hogy a nők gyakran egymást tüzelik, emiatt előfordul, hogy párjuk baráti nyomás hatására, felfokozott indulati állapotban nyilvánul meg. Ritkán azt is lehet hallani, hogy egy nő nem beszél a barátnőinek a társával való konfliktusairól, hogy ne kelljen szégyellnie magát utólag, ha nem fogadja meg azok tanácsait.
- Tehát a rögösebb út visz el a valódi megoldáshoz - ám bizonyára nem könnyű átállnia egy kevésbé kíméletes üzemmódra annak, aki hozzászokott az azonnalisághoz és a viszonylagos fájdalommentésséghez...
- Ez az új virtuális életforma, a trenddel pedig nagyon nehéz szembemenni, ami már a 19 és 27-28 év közötti korosztálynál is így van, a tinédzserek esetében pedig még inkább igaz. Minél fiatalabb valaki, annál inkább szükség van arra, hogy az önértékelése biztos lábakon álljon.
- Elérheti ezt valaki úgymond a saját hatáskörében, vagy célszerű szakember segítségét igénybe venni?
- Az önértékelésen akkor lehet javítani, ha az illetőnek korrekt baráti kapcsolatai vannak, ha jó a viszonya a családjával, mivel ekkor a kívülről kapott visszajelzések olyan tükröt tartanak neki, amire támaszkodni tud. Sok embernek - főként nőknek - azonban olyannyira negatív az énképe, hogy a környezet hiába is próbálja meggyőzni például arról, hogy jól néz ki vagy tehetséges. Látszólag tudomásul veszi a mondottakat, de legbelül továbbra is az ellenkezőjét gondolja. Persze ennek is megvannak a súlyossági fokai, ám, ha szakadék van a kép, amit az illető önmagáról kialakított, illetve a között, amilyennek a környezete látja őt, érdemes szakemberhez fordulni.”
(...)
