Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék

„Szerencsére a karakterekkel sem történt semmi drasztikus. Jalan, bár bátrabb és önzetlenebb lett, csak annyira, amennyire ez elvárható volt egy jól felépített karakterfejlődéstől. Nem ment át Jorgba, nem lett rendíthetetlen pusztító, így pedig megmaradt az a könnyed, szórakoztató, szellemes, de mégis folyamatosan komolyodó hangulat. Snorri karaktere is alakul kissé, kiderül, kicsoda is Dr. Karógyökér és kicsoda/micsoda Loki, mélyebben megismerjük Jalan családját, elsősorban a két bátyját, valamint továbbra finomodik Jorg karaktere is.

A Töviskirály rendre felbukkan a történet során valamilyen módon sőt, még tanácsot is ad Jalannak. Ezekkel az epizódszerepekkel folyamatosan mélyül a karaktere, szerethetőbb, érthetőbb és érdekesebbé válik, hatalmas pazarlás, hogy Lawrence pont vele kezdte az írói karrierjét. Abban a történetben sokkal több van, pár novellát legalább megérdemelne még. Az pedig valahol egészen vicces, hogy a második trilógia milyen szinten feljavítja az elsőt.

Az Osheimi Kerék a legjobb a hat megjelent, a Széthullott Birodalomban játszódó regény közül. Messze a legletisztultabb, legjobban összerakott része a sorozatnak, miközben könnyed, szórakoztató, ugyanakkor tragikus és véres. Végre teljesen érthetővé válik a világ mágiájának mibenléte, ahogy sikerült egyértelműen letisztázni a nemszületett-dolgot is. A végére azért elfért volna még - amolyan utószóként -, hogy a teljes történetben milyen szerepet játszottak Jalanék és mit értek el, hogy rendesen összeérjenek a szálak, de ha most nem is volt rá lehetőség, egy utolsó utáni, kiegészítő történetet még megérne, mielőtt Lawrence tényleg maga mögött hagyja ezt az univerzumot.”