Evezősnyolcas, élsport és ifjúságnevelés – a magyar ifjúsági nyolcas csupán fél hosszal maradt le a britekétől.
2016. december 14. 11:42
p
0
0
2
Mentés
Tevesz László történész, a Műegyetemi Evezős Club edzőjének írása
Brit és magyar nyolcas. A hagyományok erejében, a tömegbázis nagyságában és a felkészülés feltételeiben óriási a különbség – amit a vízen sikerült minimálissá zsugorítani. A magyar ifjúsági válogatott nyolcas legénysége izgalmas versenyben ezüstérmet szerzett a poznani Ifjúsági Kupán.
I.
Ha Magyarországon a hétköznapi beszélgetésekben szóba kerül az evezés, mindenki azt kérdezgeti, hogy kajakról vagy kenuról van-e szó. Nagy-Britanniában és az angolszász országokban ilyesmi fel sem vetődhet: ott az evezés nagy becsben tartott, igazán népszerű nemzeti sportnak számít. És nem csupán arról van szó, hogy Nagy-Britannia, USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland evezősei a világbajnokságokon és olimpiákon sikert sikerre halmoznak. Az evezés Nagy Britanniában már azelőtt nemzeti sport volt, hogy Athénban 1896-ban megrendezték az első újkori olimpiát. Sőt, a helyzet igazából az, hogy Coubertin báró a brit kollégiumi és egyetemi sport példáján felbuzdulva indította útjára az olimpiai mozgalmat, egyebek mellett a kiváló fizikumnak örvendő angol evezős diákok életformáját követendő mintának tartva!
A brit evezés története szétszálazhatatlanul összeszövődik az arisztokratikus hagyományokkal, a magániskolai elitneveléssel és a brit nemzettudattal. Gyökerei oda nyúlnak vissza, hogy a 18. századi Angliában komoly közéleti vita kerekedett arról, hogy a lovagi életforma lehanyatlásával, a „luxus” nyomán fellépő elkényelmesedett életforma térnyerésével és a társadalmi mobilitás felgyorsulásával hogyan őrizhetők meg a klasszikus férfierények. A vita sodrában, a 19. századra született meg a modern gentleman eszménye: a művelt, kifinomult viselkedéskultúrájú, stílusos férfi ideája, aki szelleme és modora pallérozása mellett a testedzésre is nagy gondot fordít; aki nem csak a társasági életben, az üzleti világban és a politikában mozog otthonosan, hanem a sportpályákon is.
A sport ugyanis a férfinevelés legjobb módja – hangoztatták a korabeliek –, a versenyszellem, a küzdeni tudás, a kitartás, a csapatszellem és a fair play legbiztosabban a testet megizzasztó, férfias küzdelmekben sajátítható el. A lovagi tornák, a fegyverforgatás és a vadászatok helyét immáron a sport vette át, amivel a brit birodalom sorsát szívükön viselő edzők és mentorok a korábbinál kifinomultabb formában igyekeztek fejleszteni az ifjak férfiasságát, ügyességét és testi erejét. A brit elitet kinevelő olyan patinás magániskolák, mint az Eton, a Rugby, a Harrow, a 19. századtól komoly és igen eredményes erőfeszítéseket tettek azért, hogy a csapatsportok szervesen beépüljenek az iskolai életforma keretei közé. S ugyanez történt a nagy angol egyetemeken is, Oxfordban és Cambridge-ben. „A waterlooi ütközetet Eton sportpályáin nyertük meg” – hangzott a korabeli mondás.
A diáksport e formája messze több mint testnevelés: nem az iskolai tanórák keretei között zajlik, hanem a középiskolai, illetve az egyetemi kollégiumok mellett megszerveződő sportcsapatok edzésein. Ezek a bentlakásos intézmények nagyfokú autonómiával bírnak – saját címerrel, uniformissal, szabályrendszerrel, rítusokkal és hagyományokkal. A legrégebbieket a 11. században alapították az oxfordi és a cambridge-i diákok; a londoni Westmister’s School pedig 1179-es alapítású. A 19. században sorra alakultak a kollégiumok szerves részévé váló különféle sportcsapatok, immáron a versenypályákon is öregbítve a diákközösségi intézmények hírnevét. Nagy-Britanniában nagy megtiszteltetés, ha valakit felvesznek egy kollégiumba; annál pedig nincs nagyobb elismerés, mint amikor valaki az edzésen nyújtott teljesítménye alapján bekerül a kollégiumi csapatba.
Sport és oktatás e kollégiumi modelljét követte a 20. századra kiépülő brit állami oktatási rendszer, illetve az összes angolszász ország oktatási rendszere is. Nagy-Britanniában a rugby és a krikett; az Egyesült Államokban az amerikai foci, a baseball és a kosár; Kanadában a kanadai futball és a lacrosse vált ily módon egyfajta nemzeti sportággá. Az evezés pedig minden angolszász országban – ide értve Ausztráliát és Új-Zélandot is – a legnagyobb presztízzsel bíró kollégiumi sporttá nőtte ki magát.
Bár az evezés egyéni sportágként is űzhető, az evezős nyolcas lett a sportág „királykategóriája”, mégpedig éppen azért, mert csapatsport jellege miatt kiválóan illeszkedik a kollégiumi rendszerbe. Nyolc ember mozgásának és akaratának tökéletes összehangolásához nem csupán rengeteg közös munka és erőfeszítés szükségeltetik, hanem közös életforma, közös értékrend és erős összetartozás-tudat is. Evezős nyolcas és kollégiumi közösség kölcsönösen erősíti egymást.
Brit kollégiumi nyolcas legénysége 1911-ben
Nem véletlen, hogy a nyolcasok egymás közötti összecsapásának hatalmas érdeklődésre tart számot Nagy-Britanniában és az angolszász országokban. A 19. század dereka óta rendeznek olyan egyetemi párviadalokat, mint az Oxford-Cambridge Ragatta vagy a Harvard-Yale Regatta; s olyan üldözéses versenyeket, mint a londoni Head of the River vagy a bostoni Head of the Charles. A világ legrangosabb evezős versenyén, a Temzén 1839 óta megrendezésre kerülő Henley Royal Regattán pedig a férfi nyolcasok nyílt versenye örvend a legnagyobb presztízsnek (The Grand Challenge Cup), de külön megmérkőznek egymással az egyetemi, illetve a középiskolai kollégiumi, valamint az egyesületi nyolcasok is (The Temple Challenge Cup, The Princess Elizabeth Challenge Cuo, The Thames Challenge Cup).
Amíg a 19. században Waterloo, addig a két világháború között az 1936-os berlini olimpia vált egyfajta világmentő „angolszász” nemzeti hőstetté, ahol a kollégiumi sporton megedződött washingtoni egyetemi nyolcas az amerikai válogatott színeiben legyőzte a németek egységét.
A kollégiumi evezés elsősorban az életre kíván nevelni, de a versenysport területén is kiváló alapokat ad: a brit, illetve az angolszász versenyevezés utánpótlása ebből a közegből kerül ki. A brit, amerikai, kanadai, ausztrál és új-zélandi válogatott evezősök többsége a kollégiumi nyolcasok küzdelmeiben érett profi versenyzővé. A kiválasztás az ifjúsági (17-18 éves) korosztályban kezdődik. A kollégiumi csapatok legjobb versenyzőiből állítják össze a nemzeti ifjúsági válogatott csapatokat.
A legnagyobb bázissal a brit evezős sport gazdálkodhat. A kollégiumi nyolcasok tagjai kemény csatát vívnak azért, hogy bekerüljenek a válogatottba. Akinek nem sikerül beverekednie magát az Ifjúsági Világbajnokságra utazó „A” keretbe, az az európai Ifjúsági Kupára (Coupe de la Jeunesse) készül a „B” kerettel. Ez a versengés olyan kiélezett, hogy csupán minimális a különbség az „A” és a „B” keret között. Akik tehát lemaradnak a Világbajnokságról, nagy valószínűséggel az Ifjúsági Kupa élvonalában, a leggyakrabban dobogós helyen végeznek.
Így volt ez az idén is Poznanban.
A férfi nagycsapatok versenyében mindkét napon a britek gyűjtötték be az aranyat: váltott evezős négyesben, kormányos váltott evezős négyesben, párevezős négypárban és nyolcasban egyaránt. A várakozásoknak megfelelően a "királykategóriában", a nyolcasban volt a csata a legkiélezettebb. A britek ellen az olasz, a holland és a magyar egység sorakozott fel.
Arra bízvást lehetett számítani, hogy az olasz csapat erős egységgel érkezik. Akárcsak az angolok, az olaszok is kiváló evezős utánpótlással büszkélkedhetnek; ugyancsak nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy nyolcasban jó csapataik legyenek; s róluk is elmondható, hogy az Ifjúsági Kupán induló egységeik erőben alig maradnak el a Világbajnokságra utazó „A” keret csapataitól. Az Ifjúsági Kupa nyolcas számában csaknem mindig ez a két nemzet szerzi meg az elsőséget: 2004-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2012-ben, 2014-ben és 2015-ben az olasz, 2005-ben, 2008-ban, 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban a brit nyolcas tagjai állhattak a dobogó legfelső fokára.
De mit keresett egy ilyen erős mezőnyben magyar nyolcas? Ilyenre igen ritkán adódik példa rangosabb nemzetközi versenyen. A magyar evezés ugyanis sokkal kisebb utánpótlás-bázisból gazdálkodhat, mint a brit vagy az olasz, s hagyományai is sokban eltérnek az angolszász modelltől.
II.
Magyarországon a testnevelés nem az angolszász módi arisztokratikusabb nevelés mintája szerint szerveződött meg, hanem a német polgári tornászmozgalom iránymutatását követte. Azaz nem a versenysportágak, hanem az egyén testi fejlődését és fegyelmezettségét előtérbe helyező testnevelésórák váltak a kötelező tanterv részévé.
Az evezés honi hagyományai viszont az állami oktatásrendszer kiépülése előtti időkig nyúlnak vissza. A reformkori liberális nemesi elit a brit gentleman-eszme jegyében honosította meg az evezést Magyarországon. A sportágat a század végén már nem csak nemesi származásúak, hanem polgárok is nagy számban űzték, de a klubok a tagfeltételt minden esetben a gentleman etikett szabályrendszerének betartásához kötötték. A magyar egyesületek rendszerint nem kötődtek oktatási intézményekhez (ez alól kivételt képez a Műegyetemi Evezős Club, a Tudományegyetem és a Ludovika), de kereteik között a mintának tartott brit kollégiumokéhoz hasonló közösségi élet bontakozott ki.
A Hunnia evezős klub legénysége a századfordulón
Az evezés „úri” sportágként egészen a második világháborúig nagy presztízsnek örvendett, a magyar evezős sport pedig a korbeli nemzetközi versenyeken igazán szép sikereket könyvelhetett el. Az „aranykorban”, a harmincas években Magyarországnak rendszeresen voltak nemzetközi szinten számottevő klubnyolcasai és erős válogatott nyolcasa. A Hungária és a Pannónia legénysége rendszeresen diadalmaskodott a bécsi regattán, s kiélezett csatát vívott a Cambridge egyetemi csapatával a Duna budapesti szakaszán. A magyar válogatott nyolcas zsinórban háromszor szerzett aranyat az Európa Bajnokságokon (mivel ekkor még nem volt VB, az olimpia után ez számított a legrangosabb nemzetközi versenynek), s bejutott az 1936-os berlini olimpia döntőjébe is.
A második világégés után kiépülő politikai rendszer viszont komoly törést okozott a sportág hazai történetében. Az evezés éppen a nemesi hagyományokhoz és a brit eszményekhez kötődő „úri” jellege miatt vált mellőzötté. A régi nagy klubokat vagy betiltották és feloszlatták, vagy államosították. A sportág rangja, népszerűsége rövidesen lehanyatlott; s bár magyar vezős válogattotnak nagyszerű versenyzői, nemzetközi szinten eredményes egységei továbbra is voltak, sikerei nem mérhetők a harmincas évekéhez.
A rendszerváltás utáni időszakban a sportág rengeteg nehézséggel találta magát szembe, s máig küzd az anyagi erőforrások szűkösségével, illetve azzal, hogy nem elég széles az utánpótlás bázisa. Manapság egyébként is egyre kevesebb diák megy el sportolni, s akik vállalják a versenysporttal együtt járó küzdelmes diákéveket, érthető módon inkább a magyar sikersportágakat, az úszást, a vízilabdát vagy kajak-kenut választják. És ami még talán ennél is nagyobb gond: a serdülő-ifjúsági korosztályból kinövő sportolók jelentős része lemorzsolódik az érettségi és a pályaválasztás éveiben. Éppen akkor, amikor a sokéves kitartó edzésmunka beérne.
Csaknem csodaszámba megy, hogy a magyar evezősök ilyen körülmények között is derekasan megállják a helyüket nemzetközi versenyeken. A magyar evezős válogatottnak minden olimpián voltak kvótás versenyzői (ami a sportág mérhetetlenül nagy nemzetközi népszerűsége miatt már önmagában eredménynek számít!); nem egyszer olimpiai döntős csapatai; világbajnokai, világbajnoki érmesei. És az utánpótlás vonalán sem maradt el a siker: ifjúsági VB-ről, EB-ről, s az ezek után rangban következő európai Ifjúsági Kupáról rendszeresen éremmel térnek haza a magyar sportolók.
Arra viszont eddig gondolni sem lehetett, hogy a sportág „királyszámában”, a nyolcasban a magyar utánpótlás-csapat komoly ellenfele lehet a kollégiumi nyolcasok legjobbjaiból összeverbuvált brit válogatottnak. Mégis ezzel a célkitűzéssel fogtak bele egy magyar nyolcas felépítésébe néhány évvel ezelőtt a Műegyetemi Evezős Club vezetői és edzői. A brit modellt alapul véve 13-14éves srácokat abban a szellemben kezdtek nevelni, hogy ifjúsági és felnőtt korosztályban nemzetközi vizeken is versenyképes nyolcast lehessen belőlük összeállítani.
Jóllehet a programban részt vevő fiatalok nem közös oktatási intézménybe járnak, a klubban igyekeznek a számukra „kollégiumi” feltételeket biztosítani. Tanulószoba, konyha, ágyakkal felszerelt klubhelyiség áll a sportolók rendelkezésére; rendszeresek a csapatszellemet és az önállóságot erősítő közös társadalmi munkák; az edzés mindig motorcsónakos felügyelettel, szervezett, fegyelmezett keretek között zajlik; az idősebb versenyzőkből szerveződő mentorcsapat pedig igyekszik életvezetési tanácsokkal ellátni az ifjakat. Akárcsak Angliában, itt is az „életre nevelés” jegyében foglalkoznak a sportolókkal, s igyekszenek a közösségi összetartást minden módon erősíteni. A programtól azt remélik, hogy a versenyzők felnőtt korukban sem morzsolódnak le, a tehetségesebb, elszántabb fiatalokból pedig vérbeli versenysportoló válik.
A program irányítói a tavalyi évben együttműködést kezdeményeztek más magyar klubokkal, előbb a Szegeddel, majd a Csepellel, hogy közösen olyan nyolcast állítsanak ki, amely a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. Már 2015 nyarán elkezdődött a közös munka: a Műegyetem hat és a Szeged két versenyzője közös edzőtáborokon, s 2-3 napos, úgynevezett „hétvégi összetartásokon” igyekezett felkészülni a nemzetközi megmérettetésre. A kezdeményezéshez ugyanezen év őszén két csepeli versenyző csatlakozott.
A program szervezői és résztvevői időt és energiát nem sajnálva mindent megtettek azért, hogy együtt készülhessen a csapat; s önerőből sikerült előteremteniük az edzőtáborozás és a felkészülési versenyek anyagi fedezetét – ami bizony nem csekély összegre rúgott.
A fiatalok klubegyesülés keretében megjárták Zágrábot, Londont, Luzert; válogatott színekben pedig Magyarországot képviselték a 2016-os Ifjúsági Európa Bajnokságon és a már említett poznani Ifjúsági Kupán.
Ifjúsági magyar nyolcas a londoni Head of the Riveren
Londonban részt vettek a világhírű Head of the River üldözéses verseny kollégiumi és felnőtt mezőnyében egyaránt. Saját korosztályukban 91 indulóból a 12. helyen végeztek, alig elmaradva az olyan rangos iskolai csapatoktól, mint az Eton, a Westminster és a St. Paul. A felnőttek mezőnyében 341 induló közül a 38-ikként értek célba. A luzerni regatta ifjúsági nyolcas számában bronzérmet szereztek. Az ifjúsági EB-n néhány tizeddel maradtak csak le a hatos A döntőről, majd a B döntőben az élen végeztek, izgalmas versenyben maguk mögé utasítva a horvátok, a lengyelek és az ukránok nyolcasát.
A magyar ifi nyolcas nyerte a „B” döntőt az Európa Bajnokságon
A legizgalmasabb megmérettetés Poznanban várt rájuk. Végre alkalom nyílott arra, hogy sorompóba álljanak a brit válogatottal, egyszersmind az olasz nyolcassal is összemérhessék erejüket. Ez a verseny a britek és az olaszok számára nem várt izgalmakat, a magyarok számára sporttörténeti sikert hozott.
Nemzetközi vízeken nem láttak még olyan ifjúsági magyar nyolcast, amely e két nemzet viadalába érdemben bele tudott volna szólni. Ehhez képest az első napon fél hosszon belül ért be a három egység: a britek nyertek az olaszok előtt két másodperccel, a magyarok pedig egy tizeddel csúsztak le az ezüstéremről. A második nap még nagyobb izgalmakat hozott. A brit és a magyar csapat már az elején sikeresen szakította le az olaszokat, s 1600 méteren át fej-fej mellett huzakodott a két egység. Az utolsó néhány száz méteren a rangos temzei versenyeken megedződött, rutinos britek tudtak még újítani, s végül megint fél hosszal sikerült maguk mögé utasítaniuk a magyar egységet. Az olaszok viszont ugyanennyit kaptak a magyaroktól, azaz a mieink kemény csatában sikeresen felkűzdötték magukat a dobogó második fokára. Nem csoda, ha e nemes vetélkedés után a holland, az olasz és a brit csapat tagjai is odamentek a magyar fiúkhoz mezcserére – ami ebben a sportágban igazi elismerésnek számít!
* * *
Brit és magyar nyolcas. A hagyományok erejében, a tömegbázis nagyságában és a felkészülés feltételeiben óriási a különbség – amit a vízen sikerült minimálissá zsugorítani. Bízzunk benne, hogy ez nem egy rövid életű kezdeményezés szép befejezése volt, hanem egy hosszú távon sikerekkel kecsegtető folyamat meghatározó állomása!
Nem csupán az eredményességben lép folyamatosan előre, személyisége is sokat fejlődött, immár nagykövet is a mosolygós sportember. Rasovszky Kristóffal az országos bajnokság eredményéről és az olimpiai felkészülésről beszélgettünk.
Szabó Bence és Furkó Kálmán a második lett szombaton a szegedi evezős Európa-bajnokságon a férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli kettesek versenyszámában.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Hosszú ideje pályaedző, ám kevesen mondhatják el magukról, hogy sztárcsapatoknál oktatják a futballt. Volt Neymar, Kylian Mbappé, Thiago Silva trénere, most pedig Harry Kane-é. Lőw Zsolt a Bayern Münchentől készül elválni, és még ő sem tudja, hol folytatja.