Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Nincs szükség arra az „egészséges bérfeszültségre”, amellyel Orbán 2001 és 2002-ben megágyazott a Medgyessy-féle 100 napnak.
„Végiggondolta-e valaki, hogy – hacsak nem változnak meg az eddigi nyugdíjszámítási szabályok, akkor – az új nyugdíjak reálértéke is évente 7 százalékkal emelkedne, és ez a járulékkulcs-csökkentéssel együtt romba döntené a kassza rövid távú egyenleget? (Ezen nem sokat segít, hogy megnőnének az áfa- és az szja-bevételek, s a közszféra bérkiadásainak jelentős része visszacsorogna a költségvetésbe.) Talán még fontosabb, hogy szándékolatlan következményként a korábbinál sokkal szélesebbre nyílna az olló a régebbi és az újabb nyugdíjak között, s ez új érvet adna a svájci indexálást követelőknek, tovább növelve a nyugdíjkiadásokat. Az már csak hab a tortán, hogy a társasági adó (november 17-én bejelentett) egységes 9 százalékra csökkentésével a kormány már el is költötte a jövő évi költségvetés 200 milliárd forintos tartalékát.
A részletes kritikai számítást (egy gyorsabb és egy lassabb járulékkulcs-csökkentés mellett) egy MTA KRTK KTI-s blogon mutatom be, de az 1. táblázatot némi előkészítéssel idemásolom. Az első négy évben a bruttó és a nettó bérek évi 7 százalékkal nőnek, aztán növekedési ütemük visszaesik 2 százalékra. Évente a nyugdíjasok 5 százaléka hal meg (a legidősebbek) és ugyanannyi dolgozó megy nyugdíjba. Az egyszerűség kedvéért a járulékkulcs-csökkentést a munkáltatói nyugdíjjárulékra terhelem, és a 10 százalékpontos csökkentést évi 2,5 százalékban valósítom meg. A 2016-os bruttó átlagbért 1-nek vettem, és ebben fejezem ki az új és az átlagos (régi) nyugdíjakat. Felteszem, hogy 7 nyugdíjas jut 10 dolgozóra. Az új nyugdíjak öt éven át látványosan nőnek, a késleltetés miatt 2021-ben ugranak a 2016-os bruttó bér 46,4-százalékáról a 65,1 százalékra. Az átlagos nyugdíjak csigalassúsággal emelkednek: a mai bruttóbér 46,4 százalékáról a 48,9 százalékára. A kétfajta nyugdíj közti feszültséget fejezi ki a következő oszlop, amely az átlagos nyugdíjat az átlagos nettóbérhez viszonyítja: a helyettesítési aránynak nevezett hányadosuk a kezdeti 68,3-ről öt év alatt 53,8 százalékra zuhan. Végül a nyugdíjkassza járulékbevételéhez viszonyított hiánya 0-ról 14 százalékra nő, amely a GDP-nek kb. 1,4 százaléka.”