Állva haltunk meg

2016. június 27. 09:23

Zrínyi-Storckkal kirohantak a várból, a belgák szuronyai közé. Hogy gólt lőjünk. Hogy megfordítsuk. Hogy ne kibekkeljünk egy semmit sem érő, kis különbségű kiesést.

2016. június 27. 09:23
Halász-Szabó Miklós
Facebook

„Most mondhatnám, hogy sorakoztak a rossz előjelek: hogy Kleinheisler a melegítés közben megsérült; hogy Hajdú B. kiszúrta a mohácsi zászlót a meccs elején; hogy a játékosok nem kiabálták a Himnuszt, mint eddig, hanem énekelték. Főleg Dzsudzsáknál volt szembetűnő a különbség. Nem úgy, mint akik lángsírba mennek, feltartott kézzel, de úgy, mint akik tudják, hogy nincs tovább. Hogy nem lehet tovább, mert akkora az ellenfél fölénye. És nem marad más, csak a tisztességes búcsú.

És tisztességes is lett. Persze, egy megzavarodott csapat kezdett. Nem volt Kleini, a Pitbull, nem épült fel Fiola, aki szerintem nemzetközi szintű jobbhátvédé nőtte ki magát. (Persze az is csak a honi futballviszonyok között érthető, hogy miért hiányozhat ennyire egy NB I-es kieső jobbhátvédje, meg egy olyan focista, aki tavaly novemberben még az NB III-ban sem játszott.) A belgák pedig nagyon gyorsak voltak, nagyon technikásak, nagyon jók. Ők nem bohóckodták el az elmúlt évtizedeket. Kaptunk egy mélyütést, de felálltunk. Mert Bernd Storck a taktika mellett tartást is adott. Ő elvitte a fiúkat a Hadtörténeti Múzeum-ba, hogy átérezzék, miért küzdenek. Egy német adott nekik történelemleckét a magyar Pató Pálok és Döbrögik után. Kőkemény. De jól jött. A fiúk pedig férfiként, katonaként küzdöttek. Az elején mint a spártai 300, akik tudják, hogy vége lesz, ennyi volt. Aztán Zrínyi-Storckkal kirohantak a várból, a belgák szuronyai közé. Hogy gólt lőjünk. Hogy megfordítsuk. Hogy ne kibekkeljünk egy semmit sem érő, kis különbségű kiesést, ami után hivatkozhatunk egy gonosz kapusbravúrra, egy rosszul fújt szabálytalanságra, egy elengedett lesre. Nem: hanem mentünk előre. Mert lehet.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 142 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csurcsányi
2016. június 27. 15:03
A horvátok úgy estek ki,hogy a 120 perc alatt nem volt kaput eltaláló lövésük. Csak 1:0 kaptak ki de nem hiszem hogy ettől boldogok lennének.Csak saját magukat okolhatják,hogy meg sem próbáltak győzelemre játszani a világ sztárjaikkal.
Csigorin
2016. június 27. 10:39
Igy van. Ha hatul dekkolnak kibekkelve a 0-1-et az jobban bantott volna mint ez a 0-4. Igen, ellentamadasbol kaptunk meg parat, ez benne volt a pakliban, de meg kellett probalni, mert igy volt esely.
Balango
2016. június 27. 10:09
Kicsit teátrális hangütésű írás, de mondanivalójában abszolút igaz. Az ország nem az EB aranyra várt, mindenki tudta, hogy előbb vagy utóbb kiesünk. Az ország arra várt, hogy látja-e a fiúkat harcolni. És láttuk! Az utolsó meccs eredménye teljesen érdektelen, azt nem visszük tovább. Viszont a hozzáállást igen! Én abban reménykedem - és nyilván nem vagyok egyedül -, hogy nem azt látjuk, hogy elveszítettünk egy csatát, hanem azt, hogy a jövő elkezdődött! Az a jövő, amelyben a világ stadionjaiba visszatér egy küzdeni tudó magyar csapat. Hogy aztán ez a csapat ne csak küzdeni, hanem rendszeresen nyerni is tudjon, ahhoz persze még nagyon sok munka kell, talán nem is elsősorban a válogatottnál, hanem a klubcsapatok gyermek- és ificsapatainál. Ha én most klubtulajdonos lennék, leülnék Bernd Storckkal, és azt mondanám neki, ajánljon német edzőket a gyermek- és ificsapatom mellé. A magyar futballkultúra "szakembergárdájának" többsége - véleményem szerint - ugyanis a velejéig romlott, velük nem lehet megújulni.
kohntalan
2016. június 27. 10:00
Ez csak egy játék, nem vérre megy.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!