Nyelvek szerepe a fikcióban: tlhIngan Hol Dajatlh’a’?

„A legegyszerűbb elkerülő stratégia, ha egyáltalán nem veszünk tudomást a nyelvi különbségekről. Ez gyakran előfordul az időutazós sci-fikben, a jövőbe helyezett történetekben, vagy egyszerűen a fantasy regényekben, hogy említésre sem kerülnek az értési nehézségek, vagy az, hogy milyen nyelven beszélnek a történet szereplői. A népszerű Az éhezők viadala kapcsán nem merül fel az olvasóban sem, milyen nyelven beszélnek Panemben, pedig hogyha más disztópiákra gondolunk, például George Orwell 1984-ére, abban használta az újbeszélt, ezzel is érzékeltetve, hogy a társadalmi változás nyelvi változás is előidézett, és hogy a nyelvben is lenyomatát hagyta a totalitárius rendszer.

Más módszer a nyelvalkotás helyett, hogy esetleg a szerző említi, hogy milyen nyelven szólalnak meg a szereplői, azonban néhány elnevezésen, és mondattöredéken kívül nem fordul elő a történetben a nyelv. Ilyen például a Dűne-könyvek története, melyben nincs külön jelentősége a fremen nyelvnek, bár meg van említve, és találkozhatunk benne fremen szavakkal, mondatokkal. Érdekes áthidaló megoldás, hogy a Narnia krónikái úgy magyarázza, miért értik meg az angolt a különböző világokban a szereplők, hogy az első utazók, akik átkeltek más dimenziókba, angolok voltak.

Az a megoldás is népszerű, amikor a főhős egy idegen nyelvi közösségben kezdetben egyáltalán nem képes a kommunikációra, és ezt valamilyen más módon – például jelnyelv, gesztusok használatával – oldja meg, vagy idővel elsajátítja az adott nyelvet, és erre később már nem is tér ki. Például H. G. Wells klasszikusában, Az időgépben a főhős csak gesztusok útján érteti meg magát a poszthumán fajjal, az eloikkal.”