Ezért nincsenek dűlők a Somlón

2016. május 16. 08:08

Olyan földrajzilag egyértelműen lehatárolható dűlők, amelyek meghatároznák a rajtuk készült borok karakterét, bizony nincsenek, sosem voltak és nem is lesznek a Somlón, írja Balogh Zoltán somlói borosgazda. Ha nagyon dűlőket keresnénk a Somlón, akkor a hegy négy oldalában kell gondolkodni, a kulcs azonban sokkal inkább a balatoni régiós integráció.

2016. május 16. 08:08

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince tulajdonos-borászának írása

*

Emlékszem, úgy öt-hat éve néztem, mint a kiszántott egér, amikor a Nagy-Somlói borvidék – agyrém ez a név is, de ez egy másik sztori – később csont nélkül kanonizált termékleírásának tervében olvastam a dőlők felsorolását. 

Gyorsan fel is hívtam a hegybírót, hogy szívesen segítek, ha esetleg szükség van rá. Lepattintott. Aztán megpróbáltam beszélni pár befolyásosabb termelővel, de igazándiból ők is csak a vállukat vonogatták. A dűlőnevekre épülő márkaépítés akkor fontosabbnak tűnt. Egyszer összefutottam a FÖMI szakembereivel is, akik a termékleíráshoz a térképet csinálták és akik szakmailag jóváhagyták a dűlőneveket. Kérdeztem, hogy milyen források és milyen dokumentumok alapján jöttek ki ezek a nevek. Választ nem kaptam. Éreztem is a szakin, hogy kellemetlen nekik ez a téma. Gondolom, odatoltak nekik egy kész dűlőlistát meg egy térképet, ők meg ráleheltek a pecsétre és tolták is tovább az aktát.

Hiába mutogattam az 1856-os kataszteri térképet, amin a napnál is világosabban látszik, hogy a Somlón olyan dőlőnevek, amik a termékleírásban szerepelnek, sosem léteztek.


Kattintson a képre, nagyobb lesz!

Merthogy a Somlón olyan földrajzilag egyértelműen lehatárolható dűlők, amelyek meghatároznák a rajtuk készült borok karakterét, bizony nincsenek, sosem voltak és nem is lesznek. A dűlő szó nálunk mást jelent, mint Tokajban, Mátrában vagy akár a Balaton-felvidéken. Nálunk a dűlők csak helymeghatározó értelemmel bírtak és bírnak: mint Margit utca dűlő. Rókabőrös szőlő néven például két dűlő is volt a Somlón. Mókás, de a régi térképen a dűlők jellemzően a hegy alatti laposban és a hegytetőn voltak, a legnagyobb presztízsű déli hegymájon például egyáltalán nem voltak dűlők.

A kérdésre, hogy miért is nincsenek dűlők a Somlón, a választ a hegy földtani térképére nézve azonnal meg is kapjuk. A hegy derekának nagy része teljesen homogén, bazalttörmelékes alaptalajon fekszik. Pár helyen, teljesen lehatárolhatatlanul vannak márgás, agyagos, lignites, dolomitos vagy éppen üledékes homok alapok. Ha mindenképpen az alaptalajra akarna valaki dűlőtérképet csinálni a Somlón, akkor több száz olyan vágóba futna bele, amiben két vagy akár háromféle alaptalaj van.

Kattintson a képre, nagyobb lesz!

Ha nagyon dűlőket keresnénk a Somlón, akkor a hegy négy oldalában kell gondolkodni. A vásárhelyi, dobai, szőlősi és jenei, mint a déli, keleti, északi és nyugati oldalakat jelölték sok-sok évszázadon át. Korántsem meglepő módon a cirka fél évezredes berögződés még ma is él. Ha azt mondom, hogy mamám szőlője a jenei oldalon a Séd-forrás alatt van, akkor mindenki tudja, hogy miről beszélek. Ha azt mondom, hogy mi a vásárhelyi oldalon a dobai határban vagyunk, akkor is mindenki bólogat. Azt, hogy Gyűr- meg Kükép-dűlő szerintem még azok sem tudják, akiknek papíron ott van a szőlője.

Sajnos akkoriban, amikor ez a szedett-vedett termékleírás megszületett, tehetetlen voltam. A hegyközség megmámorosodott a menőn hangzó dűlőnevektől és gondolom, örültek, hogy ilyen szép nevekkel egy kicsit majd hasonlítani fogunk a híres és nagy borvidékekhez. Csak abban bízhattam, hogy ez az egész érdektelenségbe fog fulladni. Így is lett. A termékleírásban szentesített dűlős somlói borból talán mutatóban, ha pár tételt palackoztak az elmúlt öt év alatt. A Somlói borvidék legmeghatározóbb mondjuk tucat termelője egyáltalán nem használja a dűlőneveket.

Talán egyszer még annak is eljön az ideje, hogy a borvidék meghatározó és befolyásos bortermelői összenéznek és azt mondják, hogy hagyjuk ezt a termékleírást a fenébe és csináljunk egy egyszerűbbet. Mert az idő azt bizonyította, hogy a mostani sem a termelőknek, sem a fogyasztóknak nem jelent semmit.

Nekem a csopaki Kovács Tamás által tolt Balatonbor - hegybor - dűlős bor hármas a legszimpatikusabb. Vagyis el kell felejteni a zsebkendőnyi borvidékeket és a régiót meghatározó Balatonra építeni az alapot, ami felett a Balaton körüli hegyek borai állnának és legfelül pedig a dűlős borok. Ezek a dőlők a Somlón pedig a hegy négy oldalát jelentik. Nem fragmentálni kell a borvidéket semmilyen alappal nem rendelkező hülyeséggel, hanem észre kellene venni a közös nevezőt, a Balatont.

A kulcs a régiós integrációban van.  

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mojjo
2016. június 02. 16:47
Nekem is kifejezett örömömre szolgálna megkóstolni őket! :)
BZoltan
2016. május 22. 20:36
Hogy ez a teljesen téves reflex, hogy fajélesztő kell a tiszta bor erjesztéséhez miért él ilyen erősen az érthetetlen. Szerintem leginkább arról van szó, hogy a természetes élesztőkkel való erjesztésben benne van az, hogy a borok változatosak lesznek. Akár egy adott évjárat két külön hordója is tud különböző lenni. Sőt, szinte biztos, hogy az is lesz. Így az évjárathatás sokkal érezhetőbb lesz. Vannak akik ezt a változatosságot nem akarják vállalni. Ezért szoktam azt mondani, hogy a kézműves borászat egyik kritériuma az az, hogy a piac által elvárt ízkép érdeképen nem nyúlunk bele a természetes folyamatba. De fontos, hogy a piac elvárása alat it nyilván nem a hibamentességet értem. Egyszerűen ha sponán erjesztünk akkor teret adunk egy változatosságnak. De meg kellene értenie a szakmának és a fogyasztóknak, hogy az a műfaj amiben évről évre egy bor ugyanolyan lesz az a McWine kategória. A bor az egy élő anyag, élő organizmusok hozzák létre. Ahogy egy kézműves suszter nem csinál két egyforma cipőt úgy egy kézműves borász sem csinál két egyforma bort. De vannak akik ezt gyengeségnek tartják és ezt is el lehet végső soron fogadni. Az őszinteség témája egy ingoványos talaj. Szerintem valahol itt befigyel azért a kignitív disszonancia jótékony hatása. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a legtöbb fajélesztőző borász tényleg és őszintén meg van győződve arról, hogy neki erre szüksége van.
Mojjo
2016. május 22. 16:25
Nem is olyan régen volt alkalmam beszélgetni egy borászal, aki jelenleg bizonyos tételeinél használ fajélesztőt, másoknál nem. Mint kiderült, neki szimpatikus és vonzó a spontán erjesztés, csak azért kezdte az egész borászkodást fajélesztős technológiával, és használja részben még mindig, hogy tiszták legyenek a borai, azaz elkerülje az illat- és ízhibákat. Megkérdeztem, hogy a spontán erjesztett tételei közül mennyi siklott félre, és kiderült, hogy egy sem. Egész egyszerűen csak ezen tapasztalat ellenére is van benne még félsz, hogy ha teljesen átáll, akkor lehet bebukja a borait, mert lehet mégis félresiklik majd. Ebből nekem az jön le, hogy ő totál őszintén azért fajélesztőzik, hogy meglegyen a tisztaság egész boztosan, garantálhatóan. Magyarán valakik valahol nagyon beléverték, hogy a spontán erjesztés veszélyes, kerülje el. Sajnos erről már nem kérdeztem őt, de az oktatásról fentebb elmondottak értelmében könnyen lehet, hogy a leendő borászokba az iskolapadban belénevelik, hogy tiszta bort csak fajélesztővel lehet csinálni, és ezek után még a fogékonyabbaknak is odő kell, mire mernek hinni az ezzel ellentétes tapasztalatoknak. És ha így van, márpedig úgy néz ki a helyzet, akkor nem biztos, hogy bárki bármit elhallgatna a fogyasztók elől, amikor azt mondja, hogy márpedig a tisztaság miatt használ fajélesztőt. Simán lehet, hogy azért használ valóban. Az, hogy a gyakorlatban nem szükségeltetne ehhez fajélesztő, már más kérdés, de neem feltétlen az ő őazinteségének a kérdése.
BZoltan
2016. május 22. 13:22
"Vagy engedi kiteljesedni a fajtajelleget, úgymond intenzívebben láttatni azáltal, hogy az egy kevésbé rétegződött - Mojjo megfogalmazása szerint összetettebb - környezetben van jelen..." Tehát a termőhelyi jelleg lehalkítása szerinted a fajtajelleget erősíti. Hmm... ez is egy érdekes és elfogadható megközelítés. A baj csak az, hogy a hozzáadott fajélesztő mint azt írtam mindenképpen módosítja az ízképet. Amiről pedig szerintem te megfeledkezel az az, hogy a természetes élesztők pusztán a fajélesztő hozzáadásával csak versenyhátrányba szorulhatnak. _HATNAK_ érted... nem biztosan és nem teljesen. Amiről te beszélsz az a szűrt és sterilizált must erjesztése. Ha kivonod az összes természetes élesztőt és beoltod a fajélesztővel akkor egyszerüsödik le a bor a primőr ízekre. Szóval végső soron nem is az élesztő hozzáadása a kulcs, hanem a must sterilizálása. Az pedig eléggé drasztikus módosítása a bornak. Ja és mondjuk ki... ha te fajélesztőzöl akor nyilván tápsózol is. Ugye? Vagy tévednél?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!