Az orosz–atlanti ellentét újabb fejezete

„Marine Le Pen pártja ugyanakkor globalizációellenes, és késztetést érez alternatíva felmutatására. Ez szuverén államok együttműködésén alapul, volt már ilyen a történelemben. Érthető, hogy Oroszország ezt támogatja. Számára ugyanis egy neokon/neolib vezetésű, az orosz érdekeket semmibe vevő európai modell hátrányos, mert Oroszországot nem egyenrangú, hanem alárendelt félként kezeli a nemzetközi kapcsolatokban. Oroszország viszont biztosan nem ért egyet a Nemzeti Fronttal a schengeni zóna felszámolásában és a gazdasági dezintegrációban. Ez a folyamat ugyanis megnehezítené az orosz nyersanyagok és energiahordozók eladását európai piacokon, és befektetéseik ellehetetlenülésével járna. (Aki azt gondolja, hogy az oroszok szeretnek sok kis partnerrel üzletelni, tévednek. A magyar cégek orosz piaci kudarcainak egyik fő oka, hogy nem tudnak komolyabb mennyiséget folyamatosan jó minőségben szállítani.)

Nem vitatható, hogy Oroszország és az atlantista irányvonalat követő NATO-országok között komoly küzdelem zajlik. Ez a konfliktus a kijevi Majdanon bekövetkezett események hatására lépett új, intenzívebb szakaszába. Mindkét fél átértékelte a másikról alkotott elképzeléseit, és újnak ható eszköztárat vetett be. Így aztán a szó klasszikus értelmében egyik félnek sincs »igaza«, és egyik sem »hibás« valamiben.”