A vasárnapi boltzár bukására

„A bejelentett megszüntető törvénytervezetet az ígért gyors lezavarás dacára elég hűvösen fogadták a kereskedelmi cégek. Ezzel máris rávilágítottak azok hamisságára, akik a kereskedelmi dolgozókra hivatkozva folytatnak utóvédharcokat. A vasárnapi nyitvatartás ugyanis nem volt és nem is lesz kötelező. Minden boltvezető, illetve cégtulajdonos maga határoz arról, hogy teszi, vagy nem teszi. Költségei vannak (nem csupán a vasárnapi bérpótlék), szervezést igényel. Komolyabb cég nem ugrik úgy bele, mint magyar parlament a törvényhozásba: először felmér, számol, megfontol, csak utána dönt. (És persze nagyon utálja, ha egyik hétről a másikra megváltoznak a játékszabályok.) Ostoba, saját koncepció nélküli, csak a konkurenciát másoló vállalkozó persze gyorsan és határozottan belevág. Ezek szoktak azután sírni, hogy nem találnak munkaerőt. Minimálbérért, vagy alatta, persze.

Szóval a boltzárat utáltuk, a kegyencek buktak rajta, nem volt semmi értelme fenntartani. Jogos, hogy a várható népszavazási bukta előtt el akarják törölni. Most inkább már azt érdemes figyelni, mit produkálnak a politikai cirkusz szereplői a porondon. A katolikus egyház megszólalása – velünk nem is egyeztettek! – például azt a képzetet kelti, hogy valaki mesélhetne már a püspöki karnak a francia forradalomról meg állam és egyház szétválasztásáról. De még viccesebb lesz, ha esetleg a régóta emlegetett Fideszen belüli lázadás pont a boltzár miatt robban ki.

Nem tudhatjuk, hogy a mai helyzet mivé alakul holnaputánra. Akármivé is, egy lépéssel talán megint közelebb kerülünk ahhoz a Magyarországhoz, ahol sem párt, sem egyház, sem más nem pofázik bele, mikor mit csináljak, ahol a legjobb, vagy legrosszabb szándéktól eltelve sem akarják előírni, ki hogyan élje az életét, ki mikor dolgozzon, pihenjen. Csak békén hagynák, hogy állapodjunk meg egymással mi, munkavállalók és munkaadók, vevők és eladók.

Tényleg, nincs itt olyan párt, amelyik ezt tűzné programjára?”