Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
A szerelemre nem rakhatsz elvárást, görcsös akaratot, türelmetlenséget, olyan érzést, hogy rögtön legyen tökéletes, sikerüljön elsőre, hibák nélkül, úgy, ahogy azt elképzelted.
„A harmadik mondata viszont segített megérteni valamit. Hirtelen arról beszélt, hogy már minden barátnőjének van valakije, és ő is akar valakit. Nos, mint tudjuk, a szerelem nem úgy működik, hogy »akarjuk«. A szerelemre nem rakhatsz elvárást, görcsös akaratot, türelmetlenséget, olyan érzést, hogy rögtön legyen tökéletes, sikerüljön elsőre, hibák nélkül, úgy, ahogy azt elképzelted. Tudod, hogy ez nem így működik, mégis csodát vársz. Ezzel csak egy baj van. A szerelem és a kapcsolataink nem erről szólnak, tekintve, hogy közel sem tökéletesek.
Akit a folyton felmerülő »Van valakid?« kérdés érzékenyen érint, lehet, hogy idővel úgy dönt, teljesen mindegy, hogy mibe, de belemegy, csak hogy olyan legyen, mint a többiek, és ne okozzon csalódást azoknak, akiknek a szótárában csak a fenti kérdés szerepel. Fogadjuk el, hogy van, akinek ebben kifullad az élete, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenkienk így kell élnie.”