Nincs helye

2015. december 11. 10:03

Már attól is ég az arcunk, hogy akadnak magyar döntéshozók, akiknek el kell magyarázni, miért méltatlan az utókor tiszteletére egy antiszemita.

2015. december 11. 10:03
A szerk.
Népszabadság

„Adott egy szaktekintélynek számító történész, remek városfejlesztő, aki megannyi tudományos szervezetet és intézményt vezetett a Horthy-korszakban. Csak éppen ugyanez a dicső férfiú bűzlött az aljasságig menő antiszemitizmustól. Az a típus volt, aki nem elégszik meg azzal, ha záróra után tajt részegen hülyeségekkel fárasztja a kocsmában ragadt társaságot. Emberünk antiszemitizmusa politikai eszmerendszerré állt össze, és miniszterként elegendő hatalommal bírt ahhoz, hogy nézeteit tragikusan jó hatásfokkal képviselje.

Hóman Bálintról beszélünk. Többé-kevésbé védelmezői is elismerik, hogy politikai ténykedése – amelyet a nyilas-hatalomátvétel sem szakított félbe – vállalhatatlan, de úgy gondolják, egyéb érdemeire tekintettel jár neki szobor Székesfehérváron.

Hát a francokat jár. Már attól is ég az arcunk, hogy akadnak magyar döntéshozók, akiknek el kell magyarázni, miért méltatlan az utókor tiszteletére egy antiszemita.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 129 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bolond Istók
2015. december 12. 02:36
"Nem egy tiszteletreméltó zsidó létezik, - megengedem; de általában véve a legtöbb zsidóban van valami átkozott keverék, mely más fajtákban nem létezik, és melyet belőlük nem irthatni ki." Én is eképpen gondolom, le is írtam már többször. Ki az antiszemita? A mai tapasztalatok alapján akkor lesz valaki antiszemita ha leírja bizonyos zsidókról a véleményét, netalán az igazságot, vagy ha nem ért egyet bizonyos zsidókkal. Ha azt mondom, hogy a kommunizmus kóser termék és a magyarországi kommunizmust biztosan zsidók csinálták mert pl. a népbiztosok - és a csinálók nagy része zsidó volt - akkor én antiszemita vagyok, és utálom a zsidókat. Ez ugyan olyan fals és igazságtalan megbélyegzés mint amikor azt mondom, hogy nekem nem nagyon jön be a szakállas nő dicsőítése, hősként kezelése, akkor én gonosz homofób leszek és utálom a buzikat. Pedig amúgy nem utálom a buzikat, csak a véleményem mondtam el. Amihez jogom van. Vagyis jogom lenne, ha a ma uralkodó liberalista eszme nem lenne abszolút fals és önellentmondásos. Antiszemita-e Móricz Zsigmond? aki naplójában imigyen ír a zsidókról: "Két zsidó ül a hajón velem szemben. Valami rákényszerít, a most bennem forrongó tűnődések a zsidóság szerepéről, hogy erősen nézzem őket, s megállapítsam a lényüket. Az egyik lehet 62 éves, a másik 36. Lehetnek apa és fiú is, bár a mi gyakorlatlan, keresztyén szemünknek minden két zsidóban van annyi hasonlóság, amennyit ritkán látni ker. családtagok közt. Orruk, fülük nagy, szájuk furcsa, alsó ajkuk előredagad; olyan száj, amelyet mindig undorral láttam, úgy hogy el kellett fordítani róla a szemem. Hányásinger támadt a torkomban ettől a szájtól s mivel ösztönszerűleg mindig védekeztem attól, hogy a kellemetlen képzetekkel, halál, betegség, undor dolgaival foglalkozzam, nem is tudnám, miért: de most rájöttem, a megfigyelés erőszakja alatt, hogy ez az undor erotikus. Ez a száj erotikus tapadást ígér, s ez homosexuális iszonyt kelt. Szemük apró s olyan szem, amit folyton csipásnak látunk. Vastag szemöldök, középen kettős ránc. Óriási áll a fiatalnál, az öregnél viszont korcs, degenerált kiscsontú áll a lefittyent ajak alatt. A fiatal nagy álla miatt olyan pofoncsapott fej, az öreg pedig egy kis vakarcs héjafej. (...) A zsidó azonnal, egyénileg s rögtön, ebben a percben érvényesülni akar. Várakozás nélkül, türelem nélkül, beosztás nélkül rögtön, mindent, mohón akar bekapni. Nincs ideje ideálokért, eszmékért, ábrándért dolgozni, nincs ideje várni, tűrni, nélkülözni: ő amit rögtön meg tud csinálni, azt rögtön meg is csinálja. Vadul, nyersen, mindenki rovására, tele akarja szívni magát, felfúvódni, élvezni, kiélni, kéjelegni, tobzódni, hányásig zabálni és felpuffadásig uralkodni." Antiszemita-e Liszt Ferenc? aki ezt írta: "A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul. El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése." Bizonyos zsidók szerint Móricz Zsigmond és Liszt Ferenc is biztosan antiszemita. De bizonyos elborult elméjű rögeszmés zsidók - pl. jótündér - szerint szerintem Radnóti Miklós is antiszemita, csak nem merik kimondani. Komlós Aladárhoz írott levelében olvashatjuk: "Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, „Zsidó felekezetű” vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom, és nem „szellemiségem” és „lelkiségem” és „költőiségem” ősi meghatározójának. Még szociálisan is csupán botcsinálta közösségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet, hogy nincs így, én így érzem, és nem tudnék hazugságban élni." De ott van Hamvas Béla aki tiszteli mélységesen Hénochot, az apokalipszisét(kinyilatkoztatás) az egyik legjelentősebb műnek tartja; az Ótestamentumot és a Zohárt a legfontosabb könyvek között említi; idézi és magyarázza a Kabbala és a Babilóni Talmud bizonyos részleteit... stb. (Ezért is szoktak köpködni rá az olyan középszerű, turbómagyarkodó, beszűkült tudatú, rögeszmés elmebetegek mint pl. ifj.Tompó, vagy Szántai.) De Hamvas minden tisztelete ellenére ezt írja: "Nem tudok ellenállni annak az ösztönzésnek, hogy egyik kedvenc gondolatomról beszéljek. A vezírek viselkedésének megfigyelése közben azt gondoltam: milyen következményei vannak, ha valaki a többieknél jobbnak hiszi magát. Saját életünkben láthattuk, mit jelent az, ha egy nép magát Isten választott népének (Herrenvolk) hiszi. Istennek azt hiszem, nincsen szüksége a mi hazugságainkra, még akkor sem, ha azokat vallásnak hívják. Az a nép tartja magát Isten választott népének, amely azt hisz, hogy neki szabad valami, ami a másnak nem szabad. Szabad például hatalmaskodni és kizsákmányolni, és hazudni és gyűlölködni és igazságtalanságot és szociális bűncselekményt elkövetni. Szabad pedig azért, mert ő egészen más, ő jobb, mint a többi, vagyis ő a választott nép, a Herrenvolk. A nép Istennel különös, bizalmas, kivételes, protekcionális, csaknem haveri viszonyban álla, amely odáig terjed, hogy Isten bizonyos kisebb suskusok előtt jóindulatúan szemet huny, és úgy tesz, mintha nem látná. A végén azután, ha a bolt sikerül, Isten és az ő választott népe összekacsint és a profiton megosztoznak. Egyesek azt mondják, hogy mindig lesz olyan nép, amely választottnak fogja magát tartani, mindig lesz önmaga által kiválasztott kaszt, vagy vallás, mert ez ugyanaz, amely dehonesztáló korlátoltsággal nemcsak abban hisz, hogy az egyetlen hiteles kinyilatkoztatás birtokában van s ezen az alapon joga van a többivel igazságtalanságot elkövetni, hanem abban is, hogy Istennel bizonyos üzleti viszonyban áll és vele bizonyos tekintetben közös haszonra dolgozik. A magam részéről azoknak, akik ezt tanítják, bármilyen sokan legyenek nem nagyon hiszek. Először is nem nagyon hiszek abban, hogy Isten a suskusok barátja lenne. Rendkívül aggódnék, ha így lenne, de olyan emberek, akiknek véleményét komolyan veszem, ezt az állítást nem erősítik meg. Másodszor meg nem hiszem, hogy ez a választott népben való hit ma már tartósan fenn tudjon maradni. Véleményem szerint a kereszténység a kiválasztott népben való vak babonát már régen megdöntötte, amennyiben az igazságot nem tette kiváltsággá, hanem minden ember számára megnyitotta. Megnyitotta főként azzal, hogy felismerte, Isten az igazság Istene. Az igazság pedig az, hogy amint Saint-Martin mondja: az emberiség történetében egyetlen ember sem nélkülözhető, éppen ezért a történetből senkinek az életét nem lehet kiiktatni. Aki megkísérli, hogy egy embert elnyomjon, kizsákmányoljon, lerohanjon, elnémítson, szabadságjogaiban korlátozzon, az igazságtalanságot követ el. Senkinek emberi jogát nem szabad korlátozni, semmiféle ürüggyel, még azzal sem, hogy valamely nép, vagy kaszt, vagy vallás választottnak hiszi magát. Ha az egyes kasztok, vagy vallások, vagy szekták ettől a felfogástól vérig lennének sértve, sajnálkozásomat fejezném ki, de véleményemen ennek ellenére nem tudnék változtatni. Nem óhajtom persze azt mondani, hogy mind egyforma. Errôl szó sincs. Én csak azt hangsúlyozom, hogy egyiknek sincs oka büszkélkedni azzal, hogy ő Isten választott népe. Emellett ki is tartok. A választottság alapján nem lehet elkövetni még a legkisebb igazságtalanságot sem. Nincsenek imaginárius kiváltságok. Egyikünk sincs a csalhatatlan tudás birtokában."
vigyor
2015. december 11. 18:18
...de most komolyan, nem dönthetnék ezt el a székesfehérváriak? Tényleg feltétlenül bele kell ugatni mindenbe?
kjkj945
2015. december 11. 17:56
A szerk.-nek Nincs helye de mindig szemlézik.
Mich
2015. december 11. 14:58
Én jobbat mondok... Szégyen, hogy akadnak magyarok, akiknek el kell magyarázni, miért méltatlanok az utókor tiszteletére a hazaárulók.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!