A szolidaritás hiánya okozza a politikai radikalizmust

2015. november 14. 16:10

Ám arról kevés szó esik, hogy olyan hatalmak cégei „privatizálták el” – a liberalizálás jegyében és azt (meg)követelve – nemzeti vagyonainkat, amelyek annak idején kemény protekcionista politikával erősödtek meg versenyképesebb konkurenseikkel szemben.

2015. november 14. 16:10
Krómer István
Magyar Idők

„Alig van annál jobb üzlet, mint eladósodó, de működőképes államokat a hitelminősítők segítségével folyamatosan felsrófolt kamatszinten hitelezni, tudván, hogy ha – némileg túllőve a célon – esetleg bekövetkezne a fizetésképtelenségük, a »bankmentő« csomagok mindig rendelkezésre állnak. Régiónk esetében pedig az unió folyamatosan fenntartotta a csatlakozás lehetőségét, de sokáig állandó távolságban lebegtette konkrét időpontját. Közben azonban elvárta (lelkes vagy cinikus kollaboránsai által részben túl is teljesíttette) nemzetgazdaságaink felnyitását, piacaink szabaddá tételét. Lévén, hogy az unió centrumországai masszív gazdasági erőfölényben voltak, ez a tagjelölt országok különböző mértékű, de általános lerablásához vezetett.

Az ideológiai magyarázat erre a szocializmus gyenge versenyképessége. Ám arról kevés szó esik, hogy olyan hatalmak cégei »privatizálták el« – a liberalizálás jegyében és azt (meg)követelve – nemzeti vagyonainkat, amelyek annak idején kemény protekcionista politikával erősödtek meg versenyképesebb konkurenseikkel szemben. Az egyenlőtlen versenyből logikusan fakadó piaci hódítás történt: a nemzeti vagyon kisebb-nagyobb (nálunk nagy) részének eltűnése, illetve külföldi kézbe jutása, tömegessé váló munkanélküliséggel, az addigi szerény létbiztonság megrendülésével, az átlagos életszínvonal különböző mértékű (nálunk drámai) süllyedésével, miközben ráadásul az államadósság is tovább növekedett. Mindez statisztikailag vitathatatlanul mutatja a csatlakozási folyamat birodalmihódítás-jellegét. A 2008-ban kezdődő válság a déli periférián ugyanezt megismételte, sőt a mediterrán országokban a munkanélküliség még súlyosabbá is vált.

Az ilyen helyzetekben szükségszerűen bekövetkező politikai radikalizálódás ellen az unió politikai elitje és helyi fiókszervezetei csupán ráolvasással vennék fel a harcot. »Hivatalosan« senkinek nem jut eszébe, hogy éppen a nálunk már évtizedek óta tartó, mégis folyamatosan hiányolt, délen néhány éve erőltetett »strukturális reformok« terelgetik a weimari útra az elnyomorodó tagállamokat. A neoliberális fordulattal Európa vezetői elfelejtik, mert pillanatnyi érdekük elfelejteni a harmincas évek tanulságait, amelyeket pedig a II. világháború szörnyű tapasztalatai alapján egyszer már megtanulni és megfogadni látszottak: a politikai radikalizmus kipróbált és bevált, klasszikus ellenszere a szolidaritás. Aminek hiányában a történelem, természetesen, kezdi ismételni önmagát. A hivatásos antifasiszták meg csodálkoznak…”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2015. november 15. 13:31
„Alig van annál jobb üzlet, mint eladósodó, de működőképes államokat a hitelminősítők segítségével folyamatosan felsrófolt kamatszinten hitelezni,„Alig van annál jobb üzlet, mint eladósodó, de működőképes államokat a hitelminősítők segítségével folyamatosan felsrófolt kamatszinten hitelezni," Nem kötelező eladósodni. Amelyik állam úgy működik, hogy folyamatosan egyre jobban eladósodik az az állam ugyan még működik, de ROSSZUL működik.
Agnieszka
2015. november 15. 09:27
Nem először olvasok Krómer cikket boldog rácsodálkozással az igazságra, amivel ugyan mindnyájan tisztában lehetünk, de megfogalmazni nem tudnánk. Fura, de a szavak is fontosak lehetnek, noha hatókörük sugara ez esetben valószínűleg nem elég nagy.
KannibálTatárÚr
2015. november 14. 23:49
"Az ideológiai magyarázat erre a szocializmus gyenge versenyképessége." A gyenge versenyképesség a rendszerváltás következménye volt. Rendszerváltás előtt a nyugati országok kvótákkal védték ezek ellen a gyenge vállalatok ellen a piacukat, azaz inkább saját vállalataikat. Rendszerváltáskor megszünt a tervezés, márpedig a mi vállalataink a terv szerint és nem a nagykereskedők megrendelései szerint termeltek, már csak azért is, mert nagykereskedők nálunk nem voltak. Egy termelő vállalatnak viszont egyenlő a megsemmisüléssel, ha nincs kinek eladni termékét. Dél-Szlovákia egész Csehszlovákiát látta el zöldséggel. A rendszerváltáskor egyik napról a másikra megszünt a felvásárlás, a kertészettel foglalkozók egyik napról a másikra leálltak a termesztéssel. A megélhetés érdekében az ócskavasba vitték a fóliasátrak acél tartószerkezetét. Az üzletekben csak az ízetlen nyugati és afrikai zöldséget árulták, a kereskedők csak azoktól vásároltak. A rendszerváltásra ez volt a legtipikusabb megoldás. Még egy vállalatot szeretnék megemlíteni: Szlovákiában volt egy építési vállalat , a Hydrostav. Kiemelkedett a többi építési vállalat közül. Meg voltam róla győződve, hogy sikeresen fog vállalkozni Nyugaton is. A rendszerváltók ezt a vállalatot tették tönkre először, nehogy konkurencia legyen akár itthon a betolakodóknak, akár külföldön.
catalina9
2015. november 14. 18:41
A neoliberális fordulattal Európa vezetői elfelejtik, mert pillanatnyi érdekük elfelejteni a harmincas évek tanulságait, ..." Azt is a "neoliberálisok" idézték elő, Roosevelttel az élen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!