Az emberek a Közel-Keleten is elutasítják a terrort

„– Milyen a civilek viszonya az Iszlám Államhoz a térség államaiban, például Egyiptomban, ahol Ön is él? Hogy fogadta a közvélemény a párizsi merényletek hírét?

– Az emberek nagy része ugyanúgy elutasítja a terrorizmust a Közel-Keleten, mint bárki más. Az Iszlám Állam, de a legtöbb iszlamista terrorszervezet is elsősorban a Közel-Keletet sújtja, nem a Nyugatot, így forrnak az indulatok mindenhol. Egyiptom is vívja a saját háborúját az Iszlám Állammal a Sínai-félszigeten. A párizsi merényletek ugyanúgy sokkolták a Közel-Keletet, mint a világ többi részét, nyilván mindenki elsősorban azzal foglalkozott, hogy ennek milyen hosszú távú hatásai lesznek az arab világra. Ezt ne értse úgy, hogy elmaradt volna az együttérzés. Dehogy. Egyszerűen az, ami most Párizsban történt, havi, kéthavi rendszerességgel történik meg a Közel-Keleten.

(...)

– Van saját módszere rá, hogy feldolgozza a sok borzalmat, amivel találkozik? Az irodalom is egy ilyen módszer? Hogy lehet tartós háborús és terrorfenyegetettségben élni a hétköznapokban?

– Az írás például egy ilyen módszer. Nem kell rá többet gondolnod, ha már megírtad. Egyébként amikor az ember egy háborúban, konkrét terrorveszélyben van, akkor nem igazán gondol semmire – gondolkozik helyette a vénájában keringő adrenalin. Azon gondolkodni azonban, hogy háborús és terrorfenyegetettségben élek, kifejezetten egészségtelen lenne, nem mennék ki a szobámból, ha folyton ez járna a fejemben. Ön sem gondol mindennap arra, hogy háborús és terrorfenyegetettségben él, nem igaz? Pedig abban él. Isten hozta a szép új világban, a párizsi mészárlások után.

Nem tudom mi lesz rosszabb – az újabb terrormerényletek vagy a válaszok, amiket adni fogunk rájuk. Ha félelemből hozunk törvényeket, és berendezkedünk a Félelem Európai Uniójában, mindenről lemondunk, ami minket európaivá tesz. Ha félsz valamitől/valakitől, dalolva mondasz le minden szabadságodról a biztonságodért cserébe, ez pedig totalitárius diktatúrákhoz vezet. Ez történt a második világháború elején Európában, ebben semmi új sincs. Ezért kell úrrá lennünk a rettegésünkön.”