Nagyítás

„A migráció – jobb híján nevezzük így a jelenséget – egy seb, pontosabban több seb hirtelen, de nem váratlan kifakadása. Határozott jelzése annak, hogy amiről azt hittük, a szervezet öngyógyító mechanizmusa által kikúrálható, sebészi beavatkozást nem igénylő, »lábon kihordható« betegség, valójában több annál, sőt más, mint aminek hittük. A klíma változása, a környezet szennyezése, az erőforrások mértéktelen elhasználása, a változások – technológiai és társadalmi – tudatos felpörgetése, a szociális különbségek irracionális kiélezése, a konzumtársadalom látszólag békés keretrendszerébe ágyazva, a kép eleddig homályban tartott, kevéssé lényegesnek, vagy inkább kevéssé kívánatosnak tartott, sokszor szándékoltan kiretusált részletei voltak. 

A világ egyes részeire már korábban, s most nagyhirtelen Európára szakadt migráció ezért bír rendkívüli súllyal. Nem egyokú, nem egytövű, nem egyképletű probléma. Ezért bénul le országok és kontinensek politikai vezetése, ezért mondanak csődöt intézmények és mechanizmusok, ezért esnek egymásnak korábban egymással szót értők, és ezért nem értjük az eddig racionálisan és kiszámíthatóan cselekvők, irracionális vagy annak vélt, kapkodó reakcióit.

A kibontakozó exodus Földünk társadalmi és természeti változásának immáron félreértelmezhetetlen megnyilvánulása. Nem Európa ügye. Ahogy 2001. szeptember tizenegyedike, vagy a 2008-ban kirobbant, »válságnak« nevezett előjel, is csak pillanatokig maradt amerikai ügy. Tizennégy, illetve hét éve valójában paradigmaváltás indult el, a kép már akkor magában hordozta a mostani eseményeket, csak a világ nem akarta észrevenni, inkább a probléma elkenését választotta. 2008 jelképes kezdete, 2015 pedig logikus folytatása a fogyasztáscentrikus társadalom megroppanásának. Újabb, az eddigieknél is durvább események adják tudtunkra, hogy a növekedés mindenhatóságára épült gazdaság mind a fogyasztás kialakult pazarló jellege, mind egyenlőtlen mivolta okán fenntarthatatlan, akárcsak a hiányzó szociális érzéketlenség jelenlegi mértéke. Ezt már nemcsak a Latouche féle, nemnövekedés hívő, renitens közgazdászok, hanem a Föld egyik spirituális lelkiismerete, a pápa is így gondolja, ezért szentelte e témának néhány hónapja nyilvánosságra hozott első és talán egyetlen enciklikáját.”