„A szerelemről mindenkinek elsőként a boldogság jut az eszébe, az ön szereplői azonban gyakran szomorúak, frusztráltak, csalódottak. Miért akart épp egy olyan témáról írni, amelyben ennyire túlcsordul a fájdalom?
Sokszor szemtanúja voltam, és személyesen is megtapasztaltam, hogy a szerelem időnként élet-halál kérdése. Ez tényleg így van. Emberek megölik magukat a boldogtalan szerelem miatt, és emberek élete siklik ki azért, mert elveszítettek valakit, akit szerettek. És persze a szerelem teljes boldogságot is okozhat. De ha én a férjemmel közös, nagyon is boldog életemről írnék, akkor vajon elolvasnák azt a könyvet? Komolyra fordítva a szót: arra voltam kíváncsi, mi történik, ha az emberek szeretnek, de nem lehet az övék az, akibe szerelmesek. Azt kell feltételeznünk, hogy ez elég gyakran megtörténik. Valami olyasmit akartam írni, ami szembemegy a társadalmunkkal, melyben azt várják tőlünk, hogy mindig sikeresek legyünk, és mindig megkapjuk, amit csak akarunk. A legtöbb ember számára azonban a valóság nem ez, és én róluk akartam írni, illetve a régebbi korokban élt figurákról, hiszen azt kell feltételeznünk, hogy sok-sok millió olyan ember élt már, aki soha nem kapta meg, amire vagy akire vágyott.
Fizikai vagy emocionális értelemben?
Érzelmi szempontból, mert mindazok az anyagias vágyak, amelyeket valós vágyakként adnak el nekünk, szerintem pusztán hazugságok. Vámpírokként leszívják a valódi érzelmeinket, hiszen az egyetlen dolog, amire mindannyian vágyunk, a szeretet. Arra voltam kíváncsi, hogy a szerelem ereje hogyan képes megváltoztatni emberek sorsát. Az ember mindig arra törekszik, hogy jobbá tegye az életét, és hogy lenyűgözze azt, akit szeret.
Van a szerelemre saját definíciója?
Nincs ilyen, hiszen a szerelem különböző embereknek különböző dolgokat jelent. Szerintem elég nehéz lenne egy másik embernek azt mondani, hogy az nem szerelem, amit érez. Még ha nekem nagyon is úgy tűnik – de hogy jövök én ahhoz, hogy ezt mondjam? A szerelem sokféle lehet: az őrült érzelmektől kezdve egészen a spirituális dolgokig, ami például Dantéra is jellemző volt.”