„Ha politikus lennék, jobboldaliként most vagy csendben kellene maradnom, vagy üveges tekintetű sablonokat kellene felolvasnom egy emberről, akinek politikai nézeteit nem osztottam.
A halál előtt azonban mind egyenlőek vagyunk: bal- vagy jobboldaliak, elnökök, pizzafutárok, katonák, melósok. A halál a nagy kiegyenlítő, az utolsó kommunista, aki mindenkinek ugyanannyit mér.
Göncz Árpád 1922-ben született, amikor nagyapám, aki nem érte meg a rendszerváltást. Úgy halt meg, hogy a diktatúra örök. Árpi bá’ az első szabad lélegzetvétel szimbóluma lett mindannyiunk számára, akik nem ismertük személyesen. Az első szabad lélegzetvétel az a pillanat, amiben elhalványult a múlt és a jövő árulása, sötétsége, hazugsága és összesűrűsödött benne minden beváltatlan remény. A napos reggel, az eső utáni csend. Ez volt 1990.”