Öndicséret és gyalázat

„Cristian Diaconescu szerint abból az előfeltételből kell kiindulni, hogy a határon túli románoknak az etnikai identitásukhoz való joga nem lehet alku tárgya. »Az európai törvények világosan megállapítják, hogy a tagállamoknak szuverén joguk megvédeni és támogatni állampolgáraikat, bárhol is éljenek, így nem képezheti alku tárgyát, hogy milyen jogokat biztosít Bukarest a különböző országokban élő románoknak.«

Diaconescu a magyar igazolvány példáját említve kijelentette: nem látja, mi akadályozza Romániát, hogy maga is kezdeményezze a román igazolványt az állampolgárság megadásának előzetes lépéseként. Ennek két haszna lenne: egyrészt abban erősítené meg a határon túli románokat, hogy megőrzik az anyaországgal való kapcsolatukat, bárhol is éljenek, másrészt arra kényszerítené a romániai állami intézményeket, hogy bizonyos különleges jogokat biztosítsanak az igazolvánnyal rendelkező románoknak. Diaconescu szerint a román igazolvány elsősorban azokkal a román közösségekkel teremthet közvetlen kapcsolatot, amelyek nem EU-tagállamokban élnek. Akiket, fűzöm hozzá, Bukarest folyamatosan és lelkiismeretfurdalás nélkül feláldoz nagyratörő geopolitikai szerepvállalása oltárán: a szerbiai és ukrajnai románokat.

Bogdan Aurescu és a román külügyi tárca önelégültségére ezek szerint nincs semmi ok. Ahogyan megtapasztalhattuk ennek az országnak az állampolgáraiként: elmélet és gyakorlat között elméletileg semmi különbség, gyakorlatilag azonban óriási!”