„Támogatná-e, hogy multinacionális nagyvállalatok Magyarországot is beperelhessék »elmaradt haszon« címén? Tudta-e ön, az Európai Unió és az Egyesült Államok között titokban két éve formálódó szabad kereskedelmi egyezmény szerint ez megtörténhet? Helyesli-e, hogy klórral kezelt baromfihús, hormonnal kezelt marhahús, rákkeltő anyagokkal permetezett kukorica kerülhessen a hazai piacra? Egyetért-e azzal, hogy az olcsó amerikai áruk korlátlan behozatala versenyhátrányba hozhat több magyar ágazatot?
Öt évvel ezelőtt valóban úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hozunk, ezért is került sor – helyesen – számos nemzeti konzultációra. Ám a jövőnk életminőségét jelentősen befolyásoló amerikai kereskedelmi és befektetési megállapodásról (TTIP) még nem kérték ki a véleményünket. Ahogy az unió többi tagállamában sem. Talán nem véletlenül. Az ötlet az Egyesült Királyságon és Németországon kívül cseppet sem népszerű, sőt az Európai Parlamentben (EP) néhány napja az egyezményt elvileg ellenző (!) Martin Schulz elnöknek azért kellett a szabad kereskedelmi tárgyalásról szóló vitát és döntést elhalasztania, mert többségben voltak az ellenzők...
Valóban nehéz meghúzni a határt, mi számít társadalmi vitára érdemes kérdésnek, és milyen ügyekbe nem szükséges ily módon bevonni a választópolgárokat. Az átláthatatlan módon létrejövő új gazdasági övezet azonban a hétköznapi élet számos területén avatkozhat be az uniós (így a magyar) lakosság életminőségébe.”