Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Ventimigliában most kiderül, hogy meddig tart a szolidaritás az EU-országok között. Nagyjából addig, hogy a jó dolgokon megosztozunk, a rosszakat pedig meghagyjuk a keletkezési állam sarának.
„Ventimigliában most kiderül, hogy meddig tart a szolidaritás az EU-országok között. Nagyjából addig, hogy a jó dolgokon megosztozunk, a rosszakat pedig meghagyjuk a keletkezési állam sarának. Róma feje főhet a Líbiából tömegesen menekülők miatt − az unió értekezletek és munkaanyagok mellett sok segítséget nem nyújt. Mert ilyenkor azonnal szétesik az össznemzeti lelkesedés, Franciaország, Németország, Ausztria hirtelen visszagondol azokra az időkre, amikor még katona állt a határon, megóvva az anyaföldet a kintről jövő fenyegetéstől. Mert hiszen együtt vagyunk, de nem vagyunk egyek. Európa létezik, s mégse létezik. Nincsenek nagyon bölcs európai vezetők, akik tudják a közösség számára szükséges lépéseket; angol, német, francia és magyar vezetők vannak, akik ismerik a hazájuknak üdvös döntéseket, s céljuk, hogy ez másokat se sértsen nagyon.
A bevándorlás jelentette politikai válság tökéletesen alkalmas arra, hogy az eddig kialkudott pozíciókat és összhangot csorbítsa. A nagyon amatőr politikusok ezt is úgy fogják fel, mint amit statisztikusok meg tudnak oldani egy Excel-táblával, a még amatőrebb belpolitikai szereplők pedig ilyenkor muníciót látnak a tengeren áthajózó szerencsétlenekben. Igen, a politika valóban annak a tudománya, ki tudja megállapítani, miről is beszéljen az ember a boltban, de ezt okosan kell csinálni, érvekkel felvértezve, s nem a kommunikációs stábtól kérve az iránymutatást. Magyarország aggodalma az érkező rengeteg menekült jelentette helyezettől teljesen jogos. Portugáliáé, Svédországé, Nagy-Britanniáé is az. Egyik állam se szeretné, ha a társadalmi szerződés megkérdőjeleződne, ha megszokott életmódja megváltozna. Könnyű ilyenkor a jól bevált rasszizmussal vádolni azokat a politikai erőket − például a magyar kormányt −, amelyek veszélyként fogják fel a bevándorlók özönét, de ez csak egyszerű, borzasztó buta napi sárdobálás. Nem megoldást nyújt, hanem abban bízik, hogy szavazatot szerez. Hogy ellehetetleníti a kormányt, sarokba szorítja, és az meghátrálni kényszerül. Ez pedig hosszú távon akár teljes tizedszázalékos népszerűség-csökkenést fog eredményezni egyes közvélemény-kutatásokban a Fidesznél, a határ pedig nyilván a csillagos ég.”