Segélyek és lakásszegénység: a hiba nem (csak) az ön településében van

„A települési önkormányzatok, a budapesti kerületek most már nem csak a központi források megszerzéséért versengenek egymással, de a szegények egymáshoz tologatásáért is. Miskolc »költözési támogatással« hajléktalanságra kárhoztatja elűzött lakóit, akiktől a régió városai sebtében megalkotott rendeletekkel védik be magukat. Az önkormányzatok tudatosan törekszenek rá, hogy nincstelen bérlőiket bármikor megfoszthassák jogviszonyuktól, mivel ingatlanportfóliójuk fenntarthatóvá tétele nagyobb kényszerítő erővel bír, mint a törvényi feladataik előírásai. Ennek szemléletes példája, hogy a VIII. kerületi rendelet szerint a segélyek odaítélését megelőző környezettanulmánynak része lehet a lakhatás jogcímének ellenőrzése is. Olyan alacsony jövedelmű háztartások is eleshetnek a segélytől, akik önhibájukon kívül szerződés nélkül bérelnek lakást, és lakhatásuk megoldására nincs is egyéb lehetőségük.

A segélyezés jelenlegi változtatásaival kialakuló helyzet – a felelősség helyi szintre tolása megfelelő központi támogatási háttér nélkül – párhuzamba állítható az önkormányzati tulajdonú lakások bérbeadásának rendszerével, ami szintén túlnyomórészt települési szinten szabályozott. A rendszerváltás után a települések a lehető leggyorsabban szabadultak meg a rájuk tukmált veszteséges lakásállománytól, és a megfizethető önkormányzati (vagy piaci) bérlakások aránya ma európai összehasonlításban elenyésző. A megfelelő források nélkül helyi szintre tolt segélyezés hasonló képet vetít előre. Mára többször annyi család lenne törvény szerint jogosult szociális bérlakásra, mint amennyi ilyen lakás összesen maradt az ország területén, és nincs két területe az országnak, ahol azonos helyzetű rászorultak hasonló esélyekkel és feltételekkel juthatnának megfizethető lakhatáshoz.

Égetően fontos lenne a szabályozás egységesítésével megelőzni a szegmentált és kiszámíthatatlan segélyezés kialakulását, és megakadályozni, hogy emberek teljes egészében kieshessenek az ellátórendszerből. Ennek most éppen ezek ellenkezője zajlik. Bár a segélyezéssel a kormányzat kimondott célja az, hogy senkit ne hagyjon az út szélén, ehhez a jelenlegivel éppen ellentétes tendenciát kellene követnie.”