Csontos Sandra a Mandinernek: Kvótanők helyett erőre és kitartásra van szükség

Honnan jött a politika iránti érdeklődése? 

Otthon mindig is téma volt a politika. Nagyjából 2002-re tehető az az időszak, amikor elkezdtem aktívabban foglalkozni a közélettel. A nagypapám vezetett be engem a politikai élet rejtelmeibe, vele voltam először tüntetni is. Akkor persze még nem volt bennem olyan indíttatás, hogy bármilyen párthoz is csatlakozzak; csak volt egy elképzelésem arról, hogy milyen Magyarországot szeretnék, és úgy éreztem, hogy ehhez nekem is tennem kell valamit. Később ugyanebből az indíttatásból először egy ifjúsági szervezethez, majd egy párthoz, a KDNP-hez csatlakoztam.

Miért az IKSZ-et és a KDNP-t választotta? 

Egyértelmű volt az irány. Keresztény gondolkodású, jobboldali szülőkkel és felmenőkkel rendelkezem. Mégis sokáig nem csatlakoztam sehová sem. Aztán elmentem egy multicéghez dolgozni, ahol az egyik munkatársam IKSZ-es volt. Ő látta, hogy milyen cikkeket olvasok, elkezdtünk beszélgetni, majd mondta, hogy ismer egy szervezetet, ami lehet, hogy érdekelne engem. Aztán, bármilyen furcsán hangzik is, egy foci meccsen ismerkedtem meg a társasággal. Ez aztán szép lassan barátsággá alakult.

Vagyis személyes kapcsolatok miatt lett tagja egy ifjúsági szervezetnek, és ezért is lett IKSZ-tag és nem mondjuk fidelitasos?

Közösségi ember vagyok, mindig is kerestem mások társaságát. A véletlen hozta úgy, hogy végül is az IKSZ-hez vetődtem, de a döntésemet egyáltalán nem bántam meg. 

Milyen értékrendbeli különbség van az IKSZ és a Fidelitas között?

Nehéz ezt megmondani. IKSZ-esként úgy látom, hogy nálunk nagyon erős a közösségi összetartás. A közösséghez tartozás átszövi a mindennapjainkat. De talán az sem véletlen, hogy nagyon sok fiatal kettős tag, vagyis fidelitasos és IKSZ-es is egyszerre. Ugyanakkor mindkét ifjúsági szervezet igyekszik kifejezésre juttatni kapcsolatát az anyapártokkal is, és itt már erősebbek, jobban tapinthatóbbak a különbségek.

A KDNP kapcsán elég sokszor felmerül, hogy csak oldalkocsija a Fidesznek, és önállóan életképtelen lenne. Ez nem így van?

Európa egyik legerősebb, hanem a legerősebb kereszténydemokrata elkötelezettségű kormányzó ereje a Fidesz-KDNP pártszövetség. Lehet, hogy éppen ez a siker titka. A KDNP természetéből adódóan elsősorban olyan témákat karol fel, amelyek a keresztény értékrendből levezethetőek. Azokat az ügyeket képviseli, amelyekben a keresztény politikának határozott mondanivalója van. 

Szóval ön szerint is arra tartja a Fidesz a KDNP-t, hogy a társadalom nagyobb része számára elfogadhatatlan, világnézeti témákat bevigye a közéletbe? 

Ha ez így lenne, ma nem a Fidesz-KDNP kormányozna. A Fidesz és a KDNP erős szimbiózisban működik, és mint ahogy korábban mondtam, ez egy sikerre ítélt együttműködés. 

Itt van a vasárnapi zárva tartás, ami szintén a KDNP témája, viszont a társadalom többsége nem igazán ért vele egyet, mégis rákényszerítették. 

Vannak olyan európai országok, ahol ez a gyakorlat évtizedek óta működik. A vasárnapi zárva tartásról vagy szabad vasárnapról – ki hogyan fogalmazza meg – majd az idő fogja eldönteni, hogy a magyar emberek számára ez egy elfogadható és támogatható intézkedés lesz-e. 

„Számos olyan kereszténységhez kötődő érték van, amelyet nagyon sok ember el tud fogadni”

Említette, hogy nem csak az IKSZ-ben, hanem a KDNP-ben is tag. Ebben a pártban képzeli el a politikai jövőjét? 

Fiatal vagyok még, a jövő nyitott. A KDNP-t nem béklyóként élem meg, hanem erőforrásként.

Mit jelent önnek a kereszténydemokrácia?

Értékközösséget az európai kereszténydemokráciával. Ez egy nagyon erős hagyomány. Számomra nagyon sokat jelent, amit a mi KDNP-seink végigcsináltak az elmúlt hetven évben. Ezért mondtam, hogy nekem a KDNP-hez tartozás erőforrás, amiből meríteni lehet. Egyébként számos olyan kereszténységhez kötődő érték van, amelyet nagyon sok ember el tud fogadni. Ehhez nem kell templomba járni. A kereszténydemokrácia azt jelenti, hogy keresztény értékrend nélkül üres lenne a demokrácia.

A polgári Magyarország kapcsán is volt egy vita a közelmúltban, hogy akkor most az egy vízió vagy egy politikai termék. Ön szerint melyik?

Az a vita nagyon félrement. Nem hiszem, hogy szerencsés ugyanahhoz a közösséghez tartozók között személyeskedni egy ilyen kérdésben. Az jó dolog, hogy az emberek – a vita hatására – elkezdtek beszélni az értékeikről. Így juthatunk egyre közelebb egy jobb, tisztességesebb, becsületesebb országhoz. 

Mi most ugyan itt ülünk és beszélgetünk, de az egyes jobboldali sajtótermékek irányában felmerült bojkottól függetlenül is van a jobboldali politikusoknak egy furcsa, távolságtartó viszonya a médiához. Mit gondol erről? 

A politikusoknak másoknál többet kell elbírnia. El kell viselnie a nehéz kérdéseket, a kritikákat, adott esetben az ellenszenvet és a rosszindulatot is. Ezt különbözőképpen élik meg a politikusaink, itt nem az számít, hogy valaki jobb- vagy baloldali-e. Egyébként szerintem a politikusnak kötelessége, hogy képviselje azokat, akik mögötte állnak.

Függetlenül attól, hogy milyen médiumról van szó?

Igen.

A nők politikai részvételével kapcsolatos, közelmúltbeli beszélgetésről szóló írásában Tóta W. Árpád azt írta a hvg.hu-n: „Csontos Sandra ki merte mondani például, hogy az abortusz betiltása nem járható út, a családon belüli erőszak nem légből kapott rágalom, és a nők semmivel sem alkalmatlanabbak. Arra nyilván nincs válasz, hogy ezzel a liberális elhajlással mégis mit keres a KDNP partizánosztagában”. Jogos Tóta W. felvetése? Liberális elhajló lenne?

Ki mit tart liberálisnak? Ráadásul, ha jól értem Tóta W.-t, ebben a szövegben is ironizál és gúnyolódik. A józan ész pártján állok. Ez nem liberalizmus kérdése.

„Mi másképp intézzük az ügyeinket, másképp tudunk képviselni egyes kérdéseket, mások vagyunk a konfliktusokban”

Ön azt vallja, hogy a nők semmivel sem alkalmatlanabbak politikai vezetőek, mégis azt látjuk, hogy a politikai életben, és különösen a jobboldalon alig akadnak nők. Ez miért van így?

Körülöttem is rengeteg fiatal nő van, az ifjúsági szervezetben is, akiket bár érdekel a közélet, van véleményük; de nem jellemző, hogy mindegyikük éppen politikával szeretne foglalkozni. Nem akarom azt mondani semmiképpen sem, hogy ugyanannyira könnyű egy nőnek, mint egy férfinak. Viszont egy dolog nagyon fontos szerintem ebben a kérdésben: és az nem a kvóta, hanem az erő és a kitartás. Hogy mi magunk vagyunk olyan erősek, hogy akármit határozunk el, azt addig csináljuk, ameddig el nem érjük a célunkat.

Nem gondolja, hogy egy nőnek sokkal többet kell letennie az asztalra, mint egy férfinak, hogy észrevegyék a teljesítménye alapján is?

Kicsit másképp gondolom. A hátrányt előnyünkre kell fordítanunk. Előnyt kell kovácsolni abból, hogy nők vagyunk. És most nem arra gondolok, hogy megszólal valaki a tévében és az emberek hirtelen nem azt hallgatják, hogy mit mond, hanem hogy miként mondja vagy hogyan néz ki. Hanem arra, hogy mi másképp intézzük az ügyeinket, másképp tudunk képviselni egyes kérdéseket, mások vagyunk a konfliktusokban. Ugyanakkor nincs egyszerű dolgunk. Kevés olyan nő van előttünk példaként, akik a politikában már végigjárták ezt az utat. Ez a mi kihívásunk. De ha mi megcsináljuk, akkor ezzel megkönnyítjük a többi nő helyzetét is. Mert bebizonyítjuk, hogy igenis lehetséges.

Ön szerint fontos lenne, hogy több nő legyen a politikában?

Nem a mennyiség számít. Lehet beszélni kvótákról, meg sok minden másról, de nem ez a döntő kérdés. Az a lényeg, hogy olyan nők lépjenek be a politikába, akik képesek megvívni a maguk harcát, van erejük kiállni az ügyeikért, képviselik azokat, akik mögöttük állnak. Vagyis: ha eredménnyel és sikerrel politizálnak.

Van egy felfogás, hogy aki nőként vezető akar lenni, az biztos karrierista, míg egy férfi esetén ezt inkább természetesnek veszik. Egy korábbi Magyar Hírlap-interjúban önhöz is az volt az első kérdés, hogy karrierista-e.

Ez azért van így, mert kevés olyan nő van, aki a politikában képes volt megmutatni, hogy igenis lehetséges. Ha egy nő akar valamit és ambiciózus, akkor karrierista, de amikor egy férfi akarja ugyanazt, akkor azt teljesen természetes dolognak fogják fel. És ez nemcsak a politikában van így. 

Említette, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít a nők részvételét tekintve is. De valamiért mégis kevés a női vezető, tehát mégis csak létezhet az a bizonyos üvegplafon. Lehet sikeres egy fiatal nő egy ennyire macsó politikai kultúrában, mint a magyar?

Több pozícióra indultam már, nem csak az IKSZ-ben. Mindig voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem kellene, nem most kellene, nem neked kellene. Én meg azt mondtam: kell, most kell és nekem kell. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy csinálni kell. Ha az ember hisz abban, hogy meg tudja csinálni, akkor nem szabad, hogy bármi eltántorítsa tőle. Ez különösképpen igaz a politikára. Van persze buktató bőven. De ez így van a férfiak esetében is. A férfiak is le akarják gyűrni egymást. A politika konfliktusos terület.

Mennyire létező szervezet az IKSZ? 

Ha nem létezne, nem ülnénk itt. Persze, rengeteg feladat vár ránk. Növelni kell a tagságot, tovább kell erősíteni a közösségi életet, életszerűbbé, életközelibbé kell tenni, mindazt, amit csinálunk. 

Nem túl gyakori fejlemény a magyar pártok és ifjúsági szervezeteik esetében, a jobboldaliak esetében meg pláne nem, hogy több jelölt versengjen a vezető posztért. Az IKSZ-nél ez miért alakult így?     

Az IKSZ-nek már 15 éves múltja van, de nem hogy női elnöke nem volt még eddig, de még csak női elnökjelöltje sem. Azt gondolom, épp itt volt az ideje. Jó néhány éve készülök a feladatra, a barátaim is támogattak ebben. Bízom benne, hogy új lendületet tudok adni a szervezetnek.

„Nem kell félni a versenytől, a megmérettetés mindenkinek jót tesz”

Miért szeretne IKSZ-elnök lenni?

Hiszek magamban és a közösségünkben. Hiszem, hogy együtt és egymásért kiállva még sok mindenre lehetünk képesek. Sokat köszönhetek ennek a közösségnek. Velük és értük érdemes vállalni a küzdelmeket. 

Lesz másik jelölt is a posztért, aki nyilván valamiben mást képvisel, mint ön.

Szerintem az lenne a baj, ha csak egy jelölt lenne. Azt gondolom, hogy nem kell félni a versenytől, a megmérettetés mindenkinek jót tesz. 

Nem sokkal azután, hogy bejelentette, indul az elnöki posztért, azt írta a Facebook-ra: „Lehet választani: van egy fiatalosnak nevezett, két éve készült közhelygyűjtemény, amit mintha 70 évesek írtak volna és van egy fiatal lány, aki már tettekkel is bizonyított és akit mindannyian jól ismertek.”  Mi a baj a jelenlegi IKSZ-szel? Mit értett a 70 évesek közhelygyűjteményén?

Ön mondta, hogy a jelöltek különböző irányokat képviselnek. Én azt gondolom, hogy a cselekvés számít. Fiatalok vagyunk és ez egy fiatal közösség. Ha mi nem adunk lendületet saját magunknak, akkor ki fog?

Mitől lenne más az IKSZ az ön vezetése alatt? 

Erről majd az idő dönt. Amit én személyesen fontosnak tartok, az a közösségépítés. Erre nagyon kevés energia és figyelem jutott az elmúlt időszakban. A fókusz máshol volt. Nem az a cél, hogy csak papíron létezzünk, nem is az, hogy létezzünk, azt szeretném, hogy cool dolog legyen az IKSZ-hez tartozni. 

És mivel tenné „coollá” az IKSZ-et?

Ez egy olyan szervezet lehetne, ahová ismeretlen emberek is örömmel csatlakoznak, még akkor is, ha nem feltétlen vallásosak, nem tudják, mi az a kereszténydemokrácia, nem foglalkoznak a politikával különösebben. Ez a fajta nyitottság az elmúlt időszakban nem volt látható kifelé. Azt gondolom, az az elsődleges feladatunk, hogy egy olyan közösséget hozzunk létre, ami valóban közel áll a fiatalokhoz. 

Mivel vonzaná azokat a fiatalokat, akik idegenkednek az IKSZ-től?

Sokakat taszít, hogy azt gondolják, aki belép egy párt ifjúsági szervezetébe, annak feltétlenül politikusként is kell viselkednie, párttaggá kell vállalnia, a frontvonalon kell harcolnia. Az IKSZ erre is lehetőséget ad, de ez elsősorban mégiscsak egy közösség. Egy olyan értékelvű közösséget szeretnék építeni, ahol jó fiatalnak lenni. 

De nyilván van egy olyan hatás is, hogy az anyapártok, jelen esetben a KDNP miatt nem akarnak közeledni sokan az ifjúsági szervezetekhez.

Nyilván ilyen is van. A politikának ma alacsony a presztízse. De szerintem, ha egy ifjúsági közösség jól működik, akkor felül tudja írni ezeket az ellenérzéseket. 

A kormánnyal szembeni növekvő ellenérzésnek is hatással lehet azért az IKSZ helyzetére, nem?

Mindig nehezebb helyzetben van az az ifjúsági szervezet, amelynek az anyapártja van kormányon. De én azt gondolom, hogy ez nem azért van, mert nagyobb lenne az ellenérzés, hanem mert a fiatalokban benne van a tiltakozási vágy, elsősorban lázadni akarnak. Így kétszeres a kihívás: miként lehet úgy megnyerni a tizen-huszonéveseket a közösségnek, hogy nem rombolni, hanem építeni szeretnénk. De én nem bújok el a feladat elől. 

Nem lehet, hogy nem csak ez a fiatalos tiltakozási vágy dominál, hanem tényleg nem értenek egyet azzal, amit a kormánypártok csinálnak?

Szerintem a fiatalokra jellemző és közösséget is kovácsol, ha valami ellen fel tudnak lépni. Én nem vonnék le olyan következtetéseket, hogy azért nehéz most nekünk, kormánypárti ifjúsági szervezetnek, mert nagy lenne a Fidesz-KDNP-vel szembeni ellenérzés. Ha jól tudom, a közvélemény-kutatások szerint még mindig a Fidesz-KDNP-nek a legnagyobb a támogatottsága.

A KDNP meg szokta kérdezni az IKSZ véleményét, hogy mit gondolnak a fiatalok egyes kérdésekben? 

Nagy hangsúly van a személyes kapcsolatokon. Vannak olyan kérdések, amelyek közösek, amelyről tudnak és támogatnak. És vannak olyan kérdések, amik tőlünk teljesen függetlenül, a Fidesz-KDNP berkeiben dőlnek el. Arra még sosem volt példa, hogy én nem mondhattam volna el a véleményemet, vagy kritikával illettek volna emiatt.

Mire számít a hétvégén?

A hétvége tétje, hogy lehetséges-e. Eddig is megdolgoztam a sikerért, ezután is dolgozni fogok érte. 

És mi van, ha nem lehetséges?

Nem dől össze a világ. A verseny és önmagában az, hogy valaki megméretteti magát, jót tesz. Sokat tanul magáról az ember. De azért hadd fogalmazzak egyértelműen: azért indulok, hogy győzzek, hogy bebizonyítsam: igenis lehetséges. 

A végeredménytől függetlenül nem fog két pártra szakadni az IKSZ a tisztújítást követően?

Mindennek megvan  a maga ideje. Szombaton lezárul a verseny időszaka. Ezután egy egészen új időszak veszi majd kezdetét. Együtt és egymásért kell dolgoznunk. Mindenkit munkába hív a felálló elnökség, teljesen mindegy, hogy ki hova húzta korábban az ikszet. Vannak a közös céljaink, vagyunk mi, fiatalok, akik egy közösséghez tartozunk. Jó lenne ezt tovább folytatni, megerősíteni és láthatóvá tenni – együtt és közösen.

***

Fotók: Földházi Árpád.

***

A szervezet elnökválasztása kapcsán szerettünk volna interjút készíteni az IKSZ másik elnökjelöltjével, Nacsa Lőrinccel is, de ő nem élt a lehetőséggel. Válaszában azt írta: „Meglátásom szerint egy interjú/riport rendkívül hasznos a szervezetnek, ugyanakkor csak olyankor van létjogosultsága, amikor egy általunk vitt politikai téma, ügy vagy jó projektről szól. A szervezet belső ügyének számító választást, tisztújítást, mint önálló témát nyilvánosság elé vinni kevésbé tartom szerencsésnek.”