Az internetről úgy lehet beszélni, mint a pénzről

2014. november 06. 10:04

Nem vagyok biztos benne, hogy éppen a szélessávú hálózat fejlesztése az a téma, amiben „az emberek” leegyszerűsített kérdésekre adott válaszai segítségével érdemes döntéseket hozni.

2014. november 06. 10:04
Nádori Péter
Kreatív

Ebben az esetben lehetne konzultálni a már úgyis eldöntött hálózatfejlesztés mellett vagy helyett például az alábbiakról:

– Legyen-e Magyarországon kötelező minden állami szerv számára, hogy tevékenységének minden érdemi dokumentumát tegye annak keletkezésekor egységes felületen hozzáférhetővé és kereshetővé az interneten? Legyen-e kötelező minden vagyonbevallásra kötelezett tisztségviselő számára, hogy vagyonbevallását digitális, kereshető formában közzétegye az interneten?

– Kapjon-e minden oktatási intézmény használható sávszélességű hozzáférést és olyan eszközöket, amelyeket a tanárok és a diákok saját elképzeléseik szerint használhatnak a tanításban, tanulásban, közösségi életben? Legyenek-e ezek az eszközök rendszeresen karbantartva, frissítve, cserélve? Kampányszerű központi beszerzések helyett dönthessenek-e a tanárok és a diákok arról, hogy milyen eszközökre van szükségük?

– Támogassa-e az állam olyan programok, tananyagok, közösségek létrejöttét és működését, amelyek a maguk tapasztalatai és elképzelései szerint segítik a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat abban, hogy értsék és ismerjék azokat az előnyöket és veszélyeket, amiket az internet hordoz? Tegyen-e meg mindent az állam azért, hogy az oktatásban, tantárgytól függetlenül, meghatározó legyen a digitális/hálózati megközelítés?

– Kapjanak-e támogatást a felsőoktatási intézmények abban, hogy saját programjuk szerint infokommunikációs kutatásokat folytassanak, tudományágtól függetlenül intenzíven részt vegyenek nemzetközi programokban, kutatóik hozzájussanak az interneten elérhető szakirodalmi adatbázisokhoz és más segédanyagokhoz?

– Alkosson-e a parlament olyan törvényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a bíróságok életszerű döntéseket hozzanak az internetes személyiségi jogsértésekről szóló ügyekben, ne kelljen mindennapos, piszlicsáré megjegyzéseket is elmarasztalniuk? Ösztönözze-e a jogi környezet, hogy a szolgáltatók moderálják a kommenteket? Készüljön-e fel az állam arra, hogy a valóban súlyos internetes jogsértéseket – zaklatás, fenyegetés – gyorsan és hatékonyan tudják kezelni a hatóságok és a bíróságok?

– Kapjanak-e támogatást a kulturális javainkat birtokló és gyűjtő intézmények ahhoz, hogy ezt a kulturális kincset saját elképzeléseik szerint, hazai és nemzetközi szabványokba illesztve digitalizálják, rendszerezzék, és az interneten elérhetővé tegyék? Legyenek-e a már digitalizált gyűjtemények minél szélesebb körben és minél olcsóbban elérhetők?

– Kapjon-e támogatást mindenki, aki üzemszerűen olyan magyar nyelvű tartalmat állít elő az interneten, ami sem szerzői, sem személyiségi, sem egyéb jogot nem sért? Törekedjen-e arra minden közcélú szervezet és közfeladatot ellátó választott vagy kinevezett személy, hogy az internetes tartalom-előállítóktól, egyes internetezőktől (és, ha már itt tartunk, bárki mástól) érkező, tevékenységére, céljaira vonatkozó kérdéseket nyíltan, érdemben és gyorsan megválaszolja annak érdekében, hogy az ország polgárai felkészülten vehessenek részt a választásokon és a közügyekről szóló folyamatos vitákban?

– Egyoldalú intézkedéssel tiltsa-e be Magyarország a flash alapú internetes reklámokat?

Ezek szerintem jó konzultációs kérdések lennének, igaz, abban a tekintetben mindegyik beugratós, hogy ha az ország fontosnak tartja a jövőjét, nyilvánvalóan igen a válasz mindegyikre. Konzultálni legfeljebb a részletekről kellene – sőt, azokról jó is lenne, de biztosan nem egy célzatos kérdőíven –, meg arról, hogy egyéb társadalmi célokhoz képest mindennek mi legyen a prioritása.

Deutsch Tamás nincs könnyű helyzetben, hiszen ha az internet mint olyan szól valamiről, az éppen a jelenlegi magyar kormány központosító, nyilvánosság- és autonómiaellenes törekvéseinek a szöges ellentéte. És nincs az a valósághajlítgató kommunikáció, ami ezt az ellentmondást el tudná fedni. Ez nem idealizmus, én is tudom, hogy több ember = több hülyeség, de azt is, hogy több internetező = több önszerveződés, több önálló gondolkodás, több tájékozottság. Vagy legalább ezek lehetősége.

Az interneten így is, úgy is egyre több magyar lesz, így óhatatlanul egyre több magyar hülyeség válik majd láthatóvá. De közben egyre több magyar használja majd értelmes dolgokra is a hálózatot. Vajon a kormány a fent felsorolt és más hasonló kérdések közül hányra válaszol igennel annak érdekében, hogy hozzájáruljon: az önállóság és a tájékozottság mértéke a hülyeségénél dinamikusabb ütemben nőjön?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tango47
2014. november 06. 13:15
Hát a f@szom nem kéne?
indiáner
2014. november 06. 12:41
„az emberek” leegyszerűsített kérdésekre adott válaszai
indiáner
2014. november 06. 12:40
Van már ilyen "pénz" is. Szabadságot ad a kormányok ellen. Kikötjük magunkat és szabadok leszünk.
DrPepper
2014. november 06. 12:08
A szerzőnek ajánlom, olvassa el a David Eggers The Circle című amerikai bestsellerét. Az orwelli realisztikus utópiában a politikusok és köztisztviselők a nap 24 órájában testükre szerelt kamerát viselnek egy olyan szép új világban, ahol senkinek semmilyen titka nem lehet. Mindemögött egy óriáscég áll, amelynek a mottója: A TITKOK HAZUGSÁGOK, A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS, A MAGÁNÉLET LOPÁS.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!