Mária és Márta egy személyben

2014. november 10. 11:43

Szombaton ünnepelte a Dunántúli Református Nőszövetség megalakulásának 20. évfordulóját.

2014. november 10. 11:43
Jakab-Köves Gyopárka
reposzt

„Szombaton ünnepelte a Dunántúli Református Nőszövetség megalakulásának 20. évfordulóját. Ünnepség és konferencia emlékezett meg a fennállás 20 évéről, s ennek során az egyik előadásban szóba került Mária és Márta alakja. A kérdés nem először és nem utoljára fontos a keresztyén női szerepvállalás dilemmái között. Az előadó, aki férfi, nagyon előremutató volt, amikor úgy fogalmazta meg, hogy egy személyben kell lenni Máriának és Mártának. (...)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyülekezet nő-tagjait ki kellene használni. Amiként a nők kellő empátiával érzik meg, hogy a közösségépítéshez a komfortérzés elengedhetetlen, úgy talán a nők segítő-köréhez nem tartozók – férfiak, nők vegyesen – éppilyen empátiával kellene felmérjék, hogy nincs-e erőn felül mindaz, amit elvárnak. Nálunk még igencsak nincs meg a kultúrája annak, hogy pénzben és időben is kiszámolnánk az ingyen érkező ajándék értékét. Pedig megdöbbennénk, ha a nők gyülekezetben végzett szolgálatát és a hozott javak értékét kiszámítanánk. A női szolgálattevőknek szükségük van a lelki megerősödésre is. Ez fizikai munka közben nem - vagy nehézkesen - megy. Ezért olyan jók azok az alkalmak, amikor valóban az Igével tudnak foglalkozni, amikor lehetőség van a nyugodt beszélgetésekre, azokra a pillanatokra, amikor nem testileg teljesen lezúzva, kilúgozva érkeznek, hanem pihent szellemmel, tökéletesen tiszta, üres kehelyként. Azok a konferenciák, ahol anyagi ellenszolgáltatás fejében ellátják a résztvevőket, éppen erre ad lehetőséget. Azok, akik rendre másolat kiszolgálnak, egyszer-kétszer tehessék meg, hogy végre lélekben szolgálhassanak.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Papuska
2014. november 13. 13:39
Úgy hiszem a női szerep egy teljesen normális szerep, és ott a baj, ha abban eltéved valaki. Társnak, partnernek, résznek lenni egy egészben, soha nem alárendelt, és aki ezt így hirdeti, annak szerintem vagy önmagának van baja, vagy a háttérben van valami teljesen más baj, amire projekttálható ez az elégedetlenség. A házasság, a család egy közösség, és a feladatmegosztás mellett az elért eredmény is közös. De hasonlóan egésznek érzek például egy gyülekezetet, ahol a részek, az egyén és a kisebb szervezetek (mint a Nőszövetség is) szerepmegosztása viszi előre az egészet. De egyszerűbben fogalmazva, ha a hősöket, a híres embereket és hasonlókat nézzük, szinte mindig van mögöttük, egy - ha a normális világot vesszük alapul- más nemű partner, aki talán nem fürdik a népszerűség csillogásában, de ott van, és része a teljesítménynek. Gyönyörűen és szemléletesen fejezi ezt ki szép nyelvünk a család vonatkozásában is, ahol a férj (fél) és a feleség is fél, ketten együtt jelentenek egy egészet (ami majd kiegészül a gyerekekkel és tovább). Ezt tanítja hitem szerint a Biblia is az Ótestamentum Teremtés könyvében az első emberpárnak az Úr által adott útmutatásától, az Evangéliumok asszonyairól szóló példáin át. Ha mindenki képes méltón megélni szerepét és hozzátenni a lényéből (és neméből) adódó többletet a közösséghez, és ezzel senki nem él vissza, akkor ez nagyon jó és egészséges dolog, ha nem így van, baj van, vagy lesz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!