Tartós többség

„A kötcsei találkozó beszélgetéseinek legfontosabb tanulsága az volt, hogy nekünk a saját utunkat kell járnunk, nem követhetünk semmilyen ideológiát. De ahhoz, hogy a saját utunkat járhassuk, meg kellett erősödnünk, és ehhez kellett rengeteg munka, bátor kiállás Magyarország érdekeiért, s olykor kemény ütközések is. Erről szólt 2006-tól 2014-ig a Fidesz–KDNP pártszövetség küzdelme az Európai Unióban és itthon. Az európai parlamenti választáson idén ez a jobboldali szövetség ötvenegy és fél százalékot ért el. A második világháború óta Európa történelmében ilyen arányú jobboldali győzelemre még nem volt példa. Országos és önkormányzati képviselői választásokon 2006 után hét győzelmet aratott a Fidesz–KDNP. Mégis miért sikerült, miért nyertünk? – tette fel a kérdést közönsége előtt Orbán Viktor. Mert az előző vereségekből helyesen vontuk le a tanulságokat, és az évtizedes politikai építkezés a jobboldali közösség stratégiai eredményévé vált – tette hozzá. Nyilvánvalóan ehhez párosult a baloldal szétesése nem kis jobboldali segítséggel. A baloldal azért omlott össze, mert az irigység politikájára épült. A baloldal hatalmi struktúrájának része lett az eladósítás, folyamatosan emelte a középosztály adóját, elvette a családosok adókedvezményét, a nyugdíjasok tizenharmadik havi nyugdíját. Horn és Gyurcsány felépített egy teljesítményhiányos országot az ellenőrizetlen segélyek rendszerével, bizonyos rétegek dologtalanságával. A rohamosan romló életszínvonallal azonban saját osztályukat, híveiket is maguk ellen fordították… 

Közben a jobboldal felépítette saját politikai rendszerét. A cél egy új, tartós többség létrehozása. A miniszterelnök úgy látta, hogy nem volt elegendő csak a híveket megnyerni, de rendszerbe kellett foglalni a baloldalelleneseket, s egy olyan új társadalmi érdekszövetség megszervezésére volt szükség, amely hosszú időre biztosítja majd a tartós többséget. A nyugdíjasokból, a középosztályból és az alsó rétegekből egy fenntartható rendszer épült fel. Ehhez járult az adócsökkentés, a gyerekek utáni kedvezmények, a nyugdíjellátás értékének védelme – alacsony infláció –, a rezsicsökkentés, a bankok elszámoltatása, megadóztatása, a devizahitelesek ügyének felkarolása, a közmunka rendszerének bevezetése, és sorolhatnánk tovább. A második kétharmados választási győzelem is bizonyítja, hogy a leszakadó rétegek is rájöttek arra, hogy érdekük a jobboldali kormányzás fennmaradása. A legfontosabb konklúziója a kötcsei párbeszédnek, hogy ez a széles érdekszövetség nemcsak még egy választás, de több választás megnyerésére is alkalmas lehet. Mert ez az összefogás elsősorban nem ideológiai alapokon jött létre, hanem tisztán praktikus alapokon. Jó lenne persze, ha ez mindenki számára gazdagodna nemzeti és szellemi értékek elfogadásával.”