Pöttynyi szabadság

„Az utóbbi években itt mindennapos volt a jogfosztogatás, társadalmi rétegek, generációk lerablása, ám szinte semmiféle ellenállás nem alakult ki. Ezért meglepő, hogy minden alkonyatkor egymás kezét fogó emberek járják körbe az erős rendőri jelenléttel őrzött emlékművet. Majd meghallgatnak néhány szónokot, írót, színészt, muzsikust - meglepően kevés politikust és civil vezetőt -, és végül összegyűlnek egy "eleven emlékműnek" nevezett beszélgetésre. Ott például szemtanúk számolnak be családjuk sorsáról.

Ennyi. Száz napja. Orbán világra segített egy konok, semmitől sem félő, erkölcsi alapú közösséget. Diktátorkodhat ezután is, próbálkozhat az emlékezetterrorral, de már a homlokán a lemoshatatlan jel. Próbálkozhat a szánalmas történészi és propagandista csodacsapatával, de már mindenki tudja, hogy a történelemárulás egy a legszánalmasabb bűnök közül.  Az emlékműnek nevezett dolog nem épül. Csak ott van. Fenyegetően, mint Orbán szelleme. Ha mégis folytatják, az csak előjáték lesz a boldogítóan teátrális leromboláshoz.”