Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Amíg létezik politika, addig van jobb és bal. Ezekről az a priori politikai kategóriákról csak az hiszi, hogy „ma már nem érvényesek”, aki elvész a valóság kaotikus szövevényében.
„Abból, hogy ma a többség rendre a Fideszre szavaz, nyilván nem következik, hogy annak a fasisztoid gondolkodásnak a híve, amely az orbáni zsákmányszerző politikai elitet vezérli. Sok minden miatt szavazták meg és fogják még a következő évtizedekben is megszavazni ezt a rendszert. Többek között azért, mert nem ismerik fel a rendszer rejtett fasisztoid voltát. Ezt a tömegkommunikáció egyre teljesebb »gleichschaltolása« következtében nem is teszik számukra lehetővé. De hogy őket a mai politikai viszonyok között, többségükben az esélyegyenlőség programjával, netán nyílt baloldaliassággal meg lehet nyerni, kétséges. Erre a Bauer Tamás által javasolt programra szükség van, a baloldaliság képviselete legitim, de nem azért, mert a többség megnyerhető vele, hanem azért, mert.
Azzal csínján kell bánni, hogy mi a baloldaliság vagy a jobboldaliság eredendő tartalma. Ma a nyíltan neonyilasok, együtt a fideszes csúcsragadozókkal (tehát akik harsogják a jobboldaliságukat) szavakban a legvadabb antikapitalisták. Ebben biztosan különböznek az euroatlanti jobboldaltól, viszont pontosan illeszkednek a Horthy-korszak rasszista és szélsőjobboldali hagyományaihoz. Az esélyegyenlőség követelése meg nem biztos, hogy egyszerre szükséges és elégséges feltétele a baloldaliságnak. Láttunk már karón varjút; a német szociáldemokraták Bad Godesberg-i programja olyan kapitalizmus alapú, jólétiállam-program, mint annak a rendje. Aki abban az esélyegyenlőséget mint fundamentális baloldali alapelvet felismeri, annak el kell ismernie, hogy ezt akár egy jobboldali konzervatív párt is a magáénak vallhatja. A baloldaliság és jobboldaliság – mint említettem volt – önmagukban körülbelül olyan üresek és csak egymáshoz viszonyítva léteznek, mint az igazság vagy hamisság, a jó és a rossz vagy a tér és az idő (különösen az utóbbi esetében kéretik nem rögtön felhördülni, hivatkozásokat itt nincs hely mellékelni).
Az egyik legpocsékabb tévedése volt sok baloldalinak az volt, hogy bedőltek annak: a fasizmus igazi ellensége a bolsevizmus. És amikor már sehol a pártállam, sehol a kommunisták (egyelőre persze, az ördög ebben a ficakban sem alszik), vajon semmi sem tudná megállítani a fasisztoid nyomulást? Az euroatlanti demokratikus (polgári, kapitalista) világ szerepe 1939 és 1945 között smafu? Az igaz, hogy akkor lehetett szövetséget kötni a bolsevista Szovjetunióval, de csak akkor. Ahogy ma is lehet szövetséget kötni mindenkivel, aki a fasisztoid erőkkel szembeszáll. De csak ezért. De ebből se következik, hogy a mai rendszert bármiféle népfronttal meg lehetne dönteni.”