Lapszemle

„Majd következik a Neue Reinische Zeitung: »Az ország „lelki és szellemi megújítása” völkisch-népnemzeti mintára, ez a lényege annak, amit az Orbán-kormány eltervezett. Így összegzi a német regionális lap a Nyíllal, kereszttel és koronával című könyv mondandóját. (Alcím: Nacionalizmus és tekintélyelvű válságkezelés Magyarországon.) Az elemzés áttekinti a nemzeti forradalmat, amely gyorsan és drasztikusan megfegyelmezte a sajtót, nyugdíjba küldte az engedetlen jogászokat, nyers korrupciós vádakkal árasztotta el a nem alkalmazkodó tudósokat, és amely a kultúrában igyekezett véget vetni a modern avantgárdnak. A teljes völkisch-népnemzeti hátrabukfenc végül kiterjedt a történelemszemléletre is. Ami pedig a kilátásokat illeti, azok baljósak: bár a szerzők szerint a mostani állapotok nem feltétlenül torkollnak fasizmusba, de megteremtik annak előfeltételeit, azaz megnyitják a fasizmus opcióját.« 

Így látja és láttatja a világ rólunk alkotott véleményét a semmi Szelestey Lajos által körülnőtt darabkája. Mi pedig megint gyanútlanul feküdtünk le este, és reggelre kiderült, hogy fasiszták vagyunk. Mert ugye, ez volna a lényege annak a sok-sok felesleges betűnek és szónak, amelyet Szelestey Lajos elvbarátai, a semmi más és más darabkáját egykor körbenövő seggfejek összehordanak. És akkor csak egy kérdés, ezekhez: ha mi vagyunk a fasiszták, akkor mit kell tudni a franciákról? Hiszen ott minden negyedik ember a Nemzeti Front híve, ugye? Ha mi vagyunk a fasiszta ország, akkor mi a neve Belgiumnak, ahol zsidókat ölnek manapság? Amikor Budapesten egyszer egy ember marha csúnyákat mondott egy öreg rabbinak, majdnem bevonultak hozzánk a kéksisakosok. Akkor most mi lesz Belgiummal? És a franciákkal, ahol szintén rendszeresen ölik a zsidókat, most pedig fényes nappal a nyílt utcán verték őket. Nincs itt az ideje feltenni a kérdést, miszerint van-e helye az Európai Unióban olyan országoknak, mint Franciaország és Belgium? Merthogy ezt a kérdést teszik fel évek óta Magyarországról ezek a válogatott gazemberek.”